Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)

— 163.40011932. K. M. sz. rendelet. 125 között ínségbe jutott tagjainak, valamint meghalt tagjai özvegyeinek és árváinak segélyezése és ebből a célból segélyalap teremtése is. Kívánatos, hogy az ipartestületnek ez a segélyező tevékenysége a viszonyoknak megfelelő keretek között érvényesüljön. Ennek nem lehet akadálya és a segélyezés kereteit sem szűkíti a törvény 8. §-ának második bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint az ipartestület tagjait, valamint meghalt tagjainak özvegyeit és árváit csak a segélyezésre vonatkozó jogigény nélkül segélyezheti. A segélyalap megteremtése és gyarapítása iránt az ipartestületek alapszabályaikban rendelkezhetnek, esetleg olyan módon is, hogy a tagsági díjakból meghatározott százalékot vagy bevételeikből meghatározott összeget utalnak a segélyalapba. Az ipartestületi tagság. 9. §. Az ipartestület a képesítéshez kötött ipart üző iparosoknak szervezete. Ehhez képest az ipartestületnek köteles tagja minden iparos, aki az ipartestület működése területén képesítéshez kötött ipart űz, Budapesten pedig az iparágak, illetőleg iparcsoportok szerint alakult ipartestületeknek mindazok az iparosok tagjai, akik az ipartestületben egyesített iparágak valamelyikét gyakorolják. A Budapestre vonatkozó rendelkezésben benn van az is, hogy aki több képesítéshez kötött ipart folytat, az mindazoknak az ipartestületeknek tagjává köteles lenni, amely ipartestületekbe az általa űzött iparágak tartoznak. Ezzel szemben azt, hogy aki több község területén űz képesítéshez kötött ipart, mindegyik községben tagja a megfelelő ipartestületnek, a 9. §. harmadik bekezdése külön is kifejezésre juttatja, azzal a hozzáadással, hogy a rendes munkatelepének községén kívül csupán ideiglenes jellegű ipari munkát végző iparost az ideiglenes munka helyén működő ipartestületbe való belépésre nem lehet kötelezni. A törvény e rendelkezése szempontjából ideiglenes jellegűnek kell tekinteni minden ipari munkát, amelynek az iparos rendes munkatelepe községén kívül végzéséhez nem szükséges külön ipar jogosítvány. Az iparos az iparűzés tényleges megkezdésének napján válik a törvény rendelkezéséből az ipartestület tagjává. Ipara gyakorlásának megkezdését az ipartestületnek legkésőbben a megkezdés napján bejelenteni köteles.