Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)

108 — Iparjog. — Az ipartestületeken kívül sem más szervezetek, sem magánfelek az ipartestületek országos központjának tagjai nem lehetnek. Az ipartestületek országos központjának minden tagja tagsági díjat köteles fizetni. A tagsági díj kulcsát az ipartestületek országos központjának közgyűlése évről évre állapítja meg úgy, hogy az ipartestületeket előző évi bevételeik alapján fokozatosan emelkedő alapdíjjal négy csoportba sorozza. Az alapdíj egyegy csoporton belül azonos. Mindegyik ipartestület a saját csoportjára megállapított alapdíjnak annyiszorosát fizeti tagsági díjképpen, ahány tagja volt az előző év végén. Az ipartestületektől fizetett évi tagsági díjak végösszege nem lehet kevesebb, mint az az összeg, amelylyel a 39. §. szerint a kereskedelmi és iparkamarák együttesen járulnak hozzá a központ költségeihez. A tagsági díjat csak azután lehet kivetni, miután a kivetés kulcsát a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyta. A kivetés kulcsát megállapító határozatot az esetleges kisebbségi véleménnyel együtt kell felterjeszteni a kereskedelemügyi miniszterhez, aki a jóváhagyás kérdésében a pénzügyminiszterrel egyetértően határoz. A tagsági díj kulcsát megállapító közgyűlési határozat ellen annak meghozatalától számított tizenöt nap alatt minden ipartestület fellebbezéssel élhet a kereskedelemügyi miniszterhez. Az ipartestületek országos központja részére fizetendő tagsági díjak biztosítására, behajtására és elévülésére a közadók kezelésére vonatkozó rendelkezések irányadók. Az állam és a kereskedelmi és iparkamarák hozzájárulása. 39* §. Az ipartestületek országos központja fenntartásának költségeihez az állam évi ötvenezer pengővel, a kereskedelmi és iparkamarák együtt évi húszon-