Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

83 kérdésében a tényállás megállapítását, valamint hogy az adós a felhasznált, illetve a hitelezőnek be nem szolgáltatott pénze­ket mire fordította, gazdagodott'-e azokkal, ez a gazdagodás most is megvan-e, vagy attól hibáján kívül elesett-e, hogy a hitele­zőt terhelte-e követelésének érvényesítésében indokolatlan ké­sedelem s hogy a pengő elértéktelenedése és az esetleges kése­delem között van-e összefüggés, (11/378) Az átértékelés mércénél Kúria figyelembe vette a felek személyes körülményeit, anyagi helyzetét, az eladás tárgyát képezett ingatlannak és malomnak eladáskori, a részletfizetések időpontja szerinti, továbbá mai értékét, az" alperesek esetleges gazdagodását és mindkét fél szempontjából felhozható méltá­nyossági tekinteteket. (11/579) Oltóanyggyártási jog járadékvételárát felek aranypengőben, „mai" teljes értékben állapították meg, azért, hogy a felperes a pénz esetleges értékcsökkenésével szemben megvédessék, ami­vel a felek az átértékelésben, úgyszintén az ennek szempontjá­ból irányadó időpontban is megállapodtak. A pénz értékromlá­sának következményeit azonban mindenki viseli. A javakban beállott károsodást, a meglévő pénz elértéktelenedéséből elő­állott veszteséget magától senkisem háríthatja el és ezért még a szerződésileg meghatározott átértékelés mértéke is csökkent­hető, ha méltányosnak mutatkozik. (11/530) Kúria kölcsöntartozást, amely értékállandósági kikötéssel volt biztosítva, 30%-osan valorizál, annak figyelembe vételével, hogy a háborús események folytán -a felek mindegyikét káro­sodás érte, hogy az alperesnek a készpénzkölesönt értékálló do­logba fektetnie nem sikerült, hogy továbbá, amennyiben a ke­reskedő felperes az alperesnek kölcsönadott összeget áruba fektette volna, a legnagyobb valószínűség szerint az is ugyan­úgy megsemmisült volna, aminthogy a felperes a meglévő áruit sem tudta a háború káros következményei alól elvonni és hogy végül a téglagyáros alperes teljesítőképességét a gyártási, kü­lönösen pedig a hitelviszonyoknak a nehézségei igen hátrányo­san befolyásolják. (11/404) Az 1944. februárjában felvett és aranyklauzulával értékál­landósított kölcsönnek visszafizetését Kúria 70%-osan valori­lállan ítéli meg, tekintettel a szegényjogon perlő felperes va­gyontalanságára és arra, hogy alperes a kölcsönt házának ipari munkái kifizetésére fordította, vagyis értékállóan befektette és az vagyonában most is megvan. (11/502)

Next

/
Thumbnails
Contents