Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

4 Csak az osztálynélküli társadalómban lehet teljesen elfogulatlan ítéleteket hozni. Amíg társadalmi osztályok vannak,: addig csak törekedni lehet arra, hogy osztályelfogultság nélkül hozzák meg és alkalmazzák a jogszabályt. A magyar polgári bíróság nagy része az ügyvédek kezdeményezésére a jog helyes irányú fejlesztését nagy mértékben gyakorolta. A magyar bírói kar főként hivatalnok, vagy földbirtokos, családból származott és így túlnyomó része nem vesztette el érzékét az igazságosság és méltányosság követelményei iránt, különösen a szolgálati, az ipari és kereskedelmi viszonyokból felmerült ügyekben. A magyar bíró volt az, aki a balesetet szenvedettnek kára megtérítésénél a méltányosság szabályait vitte bele a joggyakorlatba, a magyar bíró volt az, aki a kereskedelmi ügyekbén a jóhiszeműség, a megbízhatóság és a bizalom védelmére kelt és a magyar bíró igyekezett az életviszonyok szabályozásának hiányát is jogszabályoknak életrehívásá va) szokásjog útján pótolni. Forradalmi átalakulás idejében nincs a törvényhozásnak sem módja, sem ideje arra, hogy az összes törvényeket egycsa pásra megváltoztassa, még arra sem, hogy bizonyos hézagokat töltsön ki. De új törvények nélkül is kaphat a régi törvény értelme új színt. Ez a bírói ítéletekben, a közigazgatás döntéseiben jelentkezik, alakul ki és az új gyakorlat adja meg a törvény helyesebb értelmét. A bírónak a. kötelessége a jogszabályok helyes értelmét kikeresni és a célját vesztett jogszabályokat ítéletekben kialakul*') szokásjog alapján esetleg hatálytalanítani. Az ügyvéd elsőnek bírálja felül a hozzá fordulók ügyeit. Benne él a gazdasági életben is és itt érzi ki vagy tudja meg, hogy milyen új közfelfogás van alakulóban. Az ügyvéd joga és terhe az új közszellémnek megfelelő törvénymagyarázatot találni, a hiányzó jogszabályokat kezdeményezni. Mentől tudatosai) ban és a közfelfogáshoz mentől jobban igazodva indítja meg ezt a folyamatot, annál több lehetősége van a bírónak a kezdeményezést lemérni és ha azt az ő maga igazságérzetével, jogérzetével megegyezőnek találja, elfogadni és alkalmazni. A jogászok kötelessége addig is, míg a törvényhozás jogszerű apparátusa munkájával el nem készül, leküzdeni a nehéz ségeket és az új élethez alkalmazni a régi törvényeket. Régi jogszabályokat is lehet egészen új jogviszonyokra alkalmazni. Eleinte kisebb, majd fokozatosan eltérő értelmezéssel, míg a kialakult új jogelv törvény rontó új jogszabályként a régi helyébe nem lép.