Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

58 dékéi tette ki: a felperes által el nem fogadott és az alpere által hírói letétbe helyezett adópengő összeget felperes annak az ö érdekegységét sértő csekélysége miatt még résztörlesztésül sem volt köteles elfogadni. (11/148) A bírói leiétbe helyezés a teljesítést csak úgy pótolja, ha a. hitelezőt megillető egész szolgáltatás, vagy annak legalább is a hitelezői érdekegységet nem veszélyeztető része helyeztetik bírói letétbe, mert más részteljesítést a jogszabályban meghatározott eseteken kívül a hitelező elfogadni nem tartozik; mint hogy pedig a haszonbérkövetelés ilyen kivételnek nem minősül, a felperes a követelésének alig 27%-át kitett, 1945. szeptemberében letétbe helyeztt összeg felvételét jogosan tagadhatta meg, annál is inkább, mért a pénz réisárléiereje folytonosan csökkeni'. (11/148) A felperest terhelő pénzkötelem fennállásán nem változtat az a körülmény, hogy az alperes a felperes által történt bírói letétbehelyezés idején ismeretlen helyen külföldön tartózkodott, mert a letett összeg a pengő elértéktelenedése folytán csupán számszerűleg felelt meg a szerződésben kikötött összegnok es így a felperes átértékelt teljesítési kötelezettsége mer; nem szűnt. (11/658) A házassági vagyonjogi igények, arra való tekintet nélkül, hogy a fizetésre kötelezett felet vétkes késedelem terheli-e, már természetüknél fogva átértékelés alá esnek. Ezért az a fél, aki 1943-ban magára vállalt összeget 1945 szeptemberében bírói letétbe helyezte, kötelezettségét nem teljesítette. (11/658) Az 1934. és 1943. érek közötti időkben a pengő vásárlóértéke mái" lényegesen esőkként, miért is adós nem menekül kötelezettsége alól azáltal, hogy 1934. évi értékű pengőösszeget 1943. évi értékű pengővel akarta kiegyenlíteni és miután azt a hitelező el nem fogadta, bírói letétbe helyezte. (1/184) 1945. szeptember 7.-én az egész közvetítési díj — amelynek összege nem volt vitássá tehető — tehát 200.000 P esedékessé vált. A felperes terhére esett azonban a valorizáció mérve szempontjából, hogy az alperes által 1945. szept. 23.-án küldött 60.000.— P-t nem fogadta el. Már pedig abban az időben a pengő éi téke, ha még esak kisebb mértékben is, de már állandóan csökkent. Ezt a hátrányt pedig a felperes egyoldalú cselekményével az alperesre át nem háríthatja. Az viszont nem esik a felperes terhére, hogy az 1945. ér nov. 16. előtt felajánlott 200.000 P-t nem fogadta el, mert akkor a pengő vásárlóereje már olyan