Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

30 Az alperes már a házas együttélés ideje alatt különböző idegen nőket vitt a közös lakásba, ugyanakkor a háztartási alkalmazottal is bizalmas viszonyt folytatott és emellett még a felperessel durva és goromba magatartást tanúsított, amelyek a felperes öngyilkossági kísérletére és a házasélet ismételt megszakítására vezettek. Végül alperes a közös lakás elhagyásával az életközösséget megszüntette. A házasélet ilyetén való megszűnését követték az alperes részéről folytatólagosan tanúsított házastársi kötelességet sértő tények. Alaptalan tehát alperesnek az az álláspontja, amely szerint a házasság feldúltságát felperesnek X. Y-nal létesített bizalmas viszonyával hozza kapcsolatija, mert nyilvánvaló, hogy az életközösség megszakadását és i\ házasélet elviselhetetlenségét is az alperes terhére megállapított bontóokok idézték elő és a felperesi magatartás már csak következményeként jelentkezik a házastársak közötti, az alperest terhelő bontóokokkal összefüggésbe hozható teljes testi és lelki eltávolodásnak, miért is Kúria a házasságot az alperes hibájából felbontotta. (11/440) Alperes N-nel csókolózott az akácosban, vele a földön felhajtott szoknyával feküdt és N. rajta volt, a leventepálya domholdalán a földön hanyatt feküdt, miközben X. a lába közt térdepelt, vele találkozást beszélt meg, a présházba bezárkózott, tőle leveleket fogadott el. A felebbezési bíróság szerint a felperes az által, hogy jóval a házassági együttélés megszüntetése és a bontóper megindítása után a S-t a lakásába fogadta és vele ágyassági viszonyra utaló körülmények közt élt, szintén súlyos házassági kötelességsértést követett el, és a felperes fogyatékos erkölcsi felfogása miatt nem tekintette a házassági viszonyt anynyira feldídtnak, hogy a felperesre nézve a további életközösség elviselhetetlenné vált volna. A Kúria azonban nem osztja ezt a felfogást, mert az alperesi cselekmény a hitvestársi hűségnek oly súlyos és folyamatos megsértése, amelyet felperes megbocsátani nem tartozott, ehhez képest nem kötelezhető arra, hogy a házassági életközösséget folytassa. Közömbös, hogy felperes utóbb más nőt vett magához, mert ez az alperes hűtlenségének a házassági viszony feldúlásában megnyilvánult eredményén már nem változtatott. (11/462) E.) Megbocsátás. A gyengédség, figyelem és ragaszkodás egyes megnyilvánulásai nemi érintkezés nélkül is — alkalmasak lehetnek a házastársak között fennálló lelki összhang és érzelmi közösség, így a megbocsátás megállapítására. (1/190)