Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

J40 és eladása és áltálában áruk behozatalával és kivitelével kapcsolatban mindennemű ügylet közvetítése ügynöki minőségben. Bár eszerint nem mindennemű áruval való kereskedés tartozik a vállalat tárgyához, mégis, tekintettel arra, hogy a vállalat tárgya az áruknak rendkívül tág körét foglalja magában és kiterjed mindennemű áruügylet közvetítésére is: a cégvalódiság clréiiek sérelme nélkül felvehető a cégszövegbe az „áruforgalmi'. kitétel. (Bp. T.) (11/232) (Cégeljárás: l. Eljárási jog részbe)).) 2. CÉGVEZETŐ, KERESKEDELMI MEGHATALMAZOTT. NYILATKOZATAIK JOGHATÁLYA. Ideiglenes cégjegyző bejegyzésének akkor van helye, ha nincs olyan cégjegyzésre jogosult, aki a céget a hagyatéki eljárás lefolytatásáig jegyezheti. Az adott esetben a cég átadásánál legnagyobb mértékben érdekelt özvegy, aki az egyetlen leszármazó törvényes képviselője is, önálló cégjegyzési jogosultsággal felruházott cégvezetői minőségben jegyezheti a céget és ezért az ideiglenes cégiogvzö bejegvzése iránti kérelem elutasítandó. (Bp. T.) (P. VI. 764/1947.) A felek kiszolgálására, áruk átvételére, kiadására, a felekkel való megbeszélésre kirendelt alkalmazottaknak az üzleti életben szokásos kijelentései az üzlet tulajdonosát kötelezik. Tisztítóüzem alkalmazottjának az a megnyugtatása, hogy felperesnek nem kell féltenie ruháit, mert az üzlet tulajdonosa mindig az üzletben alszik, a szokásos kijelentés körét túl nem lépi és ezért alperesié, mint üzlettulajdonosra, kötelező erejű. (C. P. IV. 652/1946.) 3. nZLETÁTRUHÁZÁS. Minthogy az üzlet átruházása után is az üzletben az üzletátruházó cégtáblája volt, az üzletátvevő az ügyletek megkötésénél az üzletátruházó cég nevét használta és az átruházást a vevők előtt titokba)) kívánták tartani: Kúria az üzletátruházót tette felelőssé, mert az üzletátruházási szerződést megkötő felek oly helyzetet teremtettek, mely alkalmas volt harmadik jóhiszemű szemében annak a hiedelemnek felkeltésére, hogy a jogügyletet az üzlet előbbi tulajdonosával kötötte meg. (C. P. IV. 1920/1946.)