Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

135 korlat szerint nem elég végrendelkezésnél, ha a tanú esak a többi tanúnak, vagy a végrendelkező környezetében lévőknek egyszerű bemojidásából ismerkedik meg a rég rendelkezővel az 1876 : XVI. tc. 3. §-a szempontjából; érvényesnek mondotta azonban ki a Kúria a végrendeletet, amikor két tanúnak az örökhagyót az őt már előbb ismert másik tanú mutatta ugyan l>e a kórházi ágyon, azonban az ezen függő táblára az örökbagyó neve fel volt írva és tévedésnek, vagy csalásnak gyanújára okot adó körülmény nem forgott fenn, ami elég tárgyi alapul szolgálhatott arra, hogy a végrendeleti tanú a végrendelkező személyazonosságáról meggyőződjék, különösen, ha utóbbit a végrendelkezésnél jelenlévő érdektelen kórházi személyek is nevén szólították, valamint az örökhagyónak ugyancsak jelen volt kezelőorvosa is őt a tanuk előtt megnevezte. (C. P. I. 1542/1946.) A végrendelet szövege alatt örökhagyó kézjegye látható, minden megjegyzés nélkül, hiányzik tehát az örökhagyó nevének az egvik tanú részéről történt aláírása, miért is az érvény telén. (C. P. I. 1352/1946.) Az a körülmény, miszerint a végrendelkezés időpontjában több izben volt légi riadó, nem szolgálhat alapul a csupán a háborús végrendelet kellékeinek megfelelő kiváltságos végrendelet alkotására. (11/80) '