Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

123: volna, mert az nem haladt sebesen. A Kúria a kár megosztását alkalmazva, annak 60%-át felperesre, 40%-át pedig alperesre hárította. (11/217) A Beszkárt elleni baleseti kártérítési perben a Kúria rámutat arra, hogy az alperes túlzsúfolt villamosokat járatott, noha az ily közlekedésnek az utasokra veszélyes volta előtte nem lehetett kétséges. Viteldíjat követel a lépcsőkön utazóktól is, tehát utasainak elfogadja ezeket is, aminek következtében az alperes tárgyi felelőssége kiterjed a lépcsőkön utazókra is. Az alperesnek az a védekezése, hogy balesetelhárító kötelességének eleget tett azzal, hogy a kocsi belsejében foglalatoskodó kalauz figyelmeztette a várakozó utasokat, hogy a kocsi megtelt, nincs hely, a lépcsőn ne álljanak: el nem fogadható, mert az alperes e figyelmeztetés eredménytelensége ellenére folytatta a közlekedés lebonyolítását. Minthogy a balesetet nem harmadik személy elháríthatatlan cselekménye — lelökés, — sem nem erőhatalom okozta, a kiskorú felperes kizárólagos hibája pedig meg nem állapítható, mert a lépcsőn való utazás legalább is elnézett utazási mód, és nem lehet a pontos időre iskolába eljutni akaró és a villamosra rászoruló kiskorú felperes súlyos hibájául felróni azt, hogy ő a lépcsőn való utazás módját választotta. Mégis, mivel a 10 és fél éves felperesnek az ilyen utazás veszélyes volta felől bizonyos ismeretekkel rendelkeznie kellett, különösen a fennforgó esetben, amikor könyveket és rajztáblát vitt magával és így a kapaszkodás lehetősége is korlátozott volt és mivel a vétőképesség nem az életkorhoz, hanem a vészéiyes helyzet felismerésére alkalmas értelmi képességhez kapcsolódik, ezért Kúria a baleset folytán előállott kárt 80% erejéig az alperesre, 20% erejéig pedig felperesre hárította. (11/433) A vasúti kocsi perronján tartózkodás nem vonja maga után annak megállapítását, hogy a vasúti baleset a sérült gondatlanságával is okozati összefüggésbe)) áll, mert az az ajtó esukvatartása esetén a testi épségre veszéllyel nem járhat, ezért a kármegosztás alkalmazása mellőzendő. (11/584) • , Felperes súlyos szabálytalanságot követett cl, amiért a vasúti szerelvény ütközőjén utazott, de ezzel kb. egyenlő súlyú az alperes vasúti vállalat közegeinek az a hibája, hogy engedélyt adtak vasúti mozdonynak az állomásról kiinduló személyvonat menetirányával ellenkező irányban való haladására. A vasút terhére esik még, hogy nem akadályozta meg utasoknak a kocsik tetején, ütközőjén és lépcsőjén való kapaszkodását és hogy míg ezek a szabálytalanul elhelyezkedett utasok le nem szálltak, a vonatot vissza nem tartotta. A vasútvállalat e mu-