Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)
113 Az állandó bírói gyakorlat értelmében a katonai szolgálatot teljesítő személyt a katonai szolgálat teljesítése közben ért balesetből származó kárért az állam csak akkor tartozik felelősséggel, ha azt közegeinek hivatali kötelességüket sértő vétkes magatartása idézte elő, vétlen kártérítés, illetőleg tárgyi felelősség alapján bírói úton az államot ilyen kártérítésre kötelezni není lehet. (1/79) g.) Nemzeti Bizottság felelőssége. A községi Nemzeti Bizottság a Földigénylő Bizottság értesítése alapján elrendelte a községből elmenekült s még vissza nem tért felperes ingóságainak elárverezését és a befolyó vételárat a községi pénztárba fizették be. A Kúria álláspontja szerint a községi nemzeti bizottságok a forradalmi átalakulások idején az akkor szünetelő közhatóságok helyett hatósági teendőket láttak el ideiglenesen, ez azonban nem jelenti azt, hogy az alperesek, akik mint a Nemzeti Bizottság tagjai jártak el, a községi képviselőtestület tagjait hivatalos eljárásukban megillető jogkört igényelhetnek. A Nemzeti Bizottság tagjaira az 1886: XXII. te. szabályai nem nyerhetnek alkalmazást, és így e törvény 86. #-ában foglalt szándékosság, vagy vétkes gondatlanság fennforgásának elbírálása közömbös, úgyszintén alaptalan a sortartás kifogására vonatkozó panasz is. Minthogy pedig az alperesek önkényes és jogtalan eljárásukkal okozták a felperes kárát és minthogy továbbá a felperes vagyonának elkobzása tekintetében még az ítélethozatalkor — 1947. június 4.-én — sem volt határozat : a Nemzeti Bizottság tagjai kártérítési kötelezettségének megállapítása jogszerű. (11/487) h.) Csábítás. Házassági ígéret nélkül is felel a férfi az elcsábításért, ha. gazdái hatalma alatt álló, tehát függő helyzetben lévő, tisztességes és tapasztalatlan nőt, a függő helyzet kihasználásával vesz rá a nemi érintkezésre; az olyan leány azonban, aki szolgálatadó gazdájával akkor kezd szerelmi viszonyt, amikor mástól már terhes állapotban van, tisztességesnek és tapasztalatlannak nem tekinthető. (C. P. 1577/1944.) A csábítás, mint az erkölcsi kártérítés jogalapja csak akkor állhat meg, ha a házassági ígéret oly komoly és a nő akaratára annyira elhatározó erejű volt, hogy kizárólag ennek hatása alatt engedte át magát a férfinek. A nemi viszony indokolatlan állandósítása esetében a csábítás dacára a nő tisztessége elveszettnek tekintendő. Abból a tényből pedig, hogy a felek között 8 L