Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam VI. kötet (Budapest, 1906)

IOO Döntvénytár. nyert felhatalmazás alapján az érvényben fenálló anyagi jogszabályok épségben tartásával szabályoztatott, a fenforgó és már 1901. évi január hó 8-án megnyílt hagyatéki ügyből folyó vitáskérdés megoldásánál csak annyiban jöhet figyelembe, amennyiben ez a rendelet a fenálló anyagi jogszabályokat szabályozó királyi és helytartótanácsi rendeleteket egyenként idézi. Az tény, hogy ezekben a rendeletekben nincsen az a kérdés szabályozva, hogy a végrendelet nélkül elhalt alsóbb rendű róm. kath. papok hagyatéki javainak mely részei esnek a hármas felosztás alá ; de másrészt az egyházi személyek legnagyobb körére és igy különösen a végrendelet nélkül elhalt alsóbb rendű róm. kath. papokra nézve kétségtelen, hogy ezen minőségük nem semmisiti meg az attól független szerzés és vagyonjogi érvényesülés lehetőségét és épen azért azokban az esetekben, melyekben az egyházi személynek ezen minősége s állása nem zárja ki a külön vagyonjogi személyiség létét, önállóságát és érvényesülhetését, az ily egyházi személynek ezen külön tekintetbe vehető személyisége utáni örökösödés szintén a közönséges örökjogi szabályok alá esik. Ebből az alapgondolatból indulva ki, birói gyakorlatunk abban állapodott meg, hogy azoknál az egyházi személyeknél, akiknél a most kiemelt vagyonjogi személyiség önállósága érintetlen marad, csak azon vagyon képezi a külön örökjogi szabályozás tárgyát, amelyet az ily egyházi személyek az egyházi javadalom jövedelméből, vagy ily egyházi állásra való tekintettel más egyházi forrásból szereznek ; aminek természetes következménye, hogy ezen külön szabályozás köréből kiesnek mindazok az egyházi személyek, akik nem birnak egyházi javadalommal, egyházi forrásból eredő jövedelemmel. Ezekből következik, hogy a végintézkedés nélkül elhalt alsóbb rendű kath. papok hagyatéki vagyonának csak szerzeménye esik a hármas felosztás alá, amelyet az egyházi javadalom jövedelméből, vagy ily egyházi állásra való tekintettel más egyházi forrásból szereztek, amint ezt az elvet a kir. Curia a 7203/901. sz. a. hozott Ítéletében is kimondotta. Helyesen intézkedtek tehát az alsóbiróságok akkor, amikor a hármas felosztást ki nem terjesztették a 996 K 93 fill.-nyi