Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam VI. kötet (Budapest, 1906)

Döntvénytár. 81 azonban az órapénz a mozgópostánál alkalmazott egyénnek részben az ezen szolgálattal összekötött erősebb fáradalmak és nagyobb felelősség, részben a jobb táplálkozás fejében járván, felperes e czimen élvezett jövedelmének megtérítését csak annyiban igényelheti, amennyiben azt a gyakori utazgatással járó több kiadás fel nem emészti, mert kártérítés alapjául szolgálható valóságos jövedelmének, az órapénzek csak az emiitett kiadásokat [felülhaladó része tekinthető. Ez pedig a meghallgatott szakértőknek kellően indokolt véleménye szerint óo%. Ezt azonban felperes egész összegében igényelheti, mert felperes mozgópostai szolgálatra betegsége folytán teljesen képtelen és igy az ezen szolgálattal szerzett jövedelmétől egészen elesett. A felperesnek jövedelme mozgó postai szolgálat czimén havonként 71 K 20 fillér volt, aminek 60%-a, vagyis 42 K 72 fillér az az összeg, amit alperes felperesnek havi járadékként megtéríteni tartozik. Meg kellett változtatni az elsőbiróság Ítéletének azt a rendelkezését, melylyel alperes a felperes élete fogytáig köteleztetett a megállapított havi járadék fizetésére és ki kellett mondani, hogy alperes ezt a járadékot felperes életének tartama alatt is csak az 1926. év január 24. napjáig tartozik fizetni ; mert a köztapasztalat szerint az előrehaladottabb korú egyének nagyobb testi fáradalmak kifejtésére már nem képesek és a meghallgatott orvosszakértő véleménye szerint is felperes a terhes mozgópostai szolgálalatot még legfeljebb 15—20 évig lett volna képes ellátni, továbbá, mert ezek szerint felperes élete 55. évének betöltésével, ami az EJ alatti keresetlevél szerint 1926 január 24-én fog bekövetkezni, ezen jövedelmétől valószínű számítás szerint úgyis elesett volna s igy e czimen kártérítést ezen időn tul nem igényelhet. A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét a benne felhozott indokokból helybenhagyja. =* A vasúti vonatkísérő személyzet kilóméterpénzeinek megtérítése tárgyában lásd az előző határozatot. A járadék tartama tekintetében pedig lásd a Dtdr III. f. XXIV. 122. sz. határozatot, amely szerint az özvegynek azon időpontig ítéltetett meg a tartás, amíg teljesen egészséges szervezetű férje a tőrvény értelmében szolgálatát elláthatta volna. Döntvénytár. IV. folyam. VI. k.