Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam VI. kötet (Budapest, 1906)

Döntvénytár. 5 lett válik lehetetlenné, áll elő a más módon való kártérítéshez igénye. (Curia 1906 szeptember 5. 1229/905. sz. a. v. IV. polg. t) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes jobbkeze kisujjának legvégső izületét 1895-ben keresztülvágta a gyalugép, 1902 február 6-án pedig a balkeze középső ujjának legvégső izületét és emellett még gyürüs ujját is megsértette. Felperes nemcsak az első sérülés, de a második sérülés után is még csaknem 2 éven át jobbkeze kisujjának és balkeze középső ujjának sérült és emiitett végső izületével ugyanazt a munkát, ugyanazzal a keresménynyel, mint előbb, folytatta, mígnem 1904 január 12-én munkahiány miatt a gyárból ideiglenesen elbocsáttatott, ahová azonban már január 20-án ismét visszahivatott, de alperes munkába nem állott. E tényekből, tekintettel arra a körülményre, hogy felperes darabszámra dolgozott és a sérülés után is ugyanakkora keresetre tett szert munkájával, mint előbb ; egyfelől megállapítható, hogy a jobbkéz kisujja végső izületének és a balkéz középső ujja végső izületének sérült volta, felperest mint gyári asztalos-akkord-munkást ebben a munkájában nem gátolta s ekként ez irányú munkabírását és keresetképességét nem csökkentette, rá nézve e tekintetben sérüléseiből állandó vagyoni hátrány nem hárult. Következéskép kár fenforgásának hiányában felperes kártérítés iránti keresete már ezeknélíogva is alaptalan. Ezzel szemben nem volt elfogadható felperes azon érvelése, hogy abból, hogy a sérülések után is hosszabb időn át ugyanazon munkát végezte, még magában véve nem következik, hogy a sérülés munkabírását — ami csakis szakértői elbírálás alá esik — egyáltalán nem csökkentette volna. Mert ha az orvosszakértők a sérülés mérvét, s annak felperes munkaképességére elvontan és általában valami kihatását megállapítanák is, annak, tekintve, hogy a jelen esetben ily megfogyatkozás a gyakorlati tények által meg van czáfolva, ezek mellett súlyt tulajdonítani nem lehetne. De ezektől el is tekintve, a fenti tényekből megállapítható az is, hogyha a panaszolt sérülések felperes munkabírásában