Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam VI. kötet (Budapest, 1906)

Döntvénytár. 49 33Azok, kik valamely vagyont oly feltétel alatt vettek át, hogy ennek értékéig az átruházó tartozásait átvállalták, nem kötelezhetők annak tűrésére, hogy a hitelező az átruházott vagyonból, tekintet nélkül az általuk teljesitett fizetésekre, keressen kielégitést; viszont azonban nincsenek feljogosítva arra, hogy az átruházó hitelezőinek egynémelyikét a többi hitelezők hátrányára kielégítsék, hanem amennyiben az átruházott vagyon értéke az összes tartO' zások kielégítésére elegendő nem volna; a hitelezőket csupán aránylagosan és abban az arányban elégíthetik ki, mely arányban csőd esetén nyernének kielégitést. (Curia 1906 augusztus 30. 1868/905. sz. a. I. polg. t.) A győri kir. tábla: Az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok; Oly jogszabály, melynélfogva az, aki másnak vagyonát vagy vagyona hányadrészét szerződés utján átveszi, pusztán az átruházás tényénél fogva a hitelezőknek az átruházót terhelő és a szerződés megkötésekor fenálló tartozásaiért személyesen felelőssé válnék, nincs ugyan ; jogszabály azonban az, hogy azon esetben, ha a vagyonátruházás a tartozások átvállalásával történt, az átvevő ezen tartozásokat kifizetni köteles. Minthogy pedig S. I. összes ingó és ingatlan vagyonát ifj. A. F. és K. A.-nak annak ellenében adta át, hogy ezek az átadó összes tartozásaira nézve fizetési kötelezettséget vállaltak, felperes követelése pedig S. I.-t az átadás idejében jogerős Ítéletek alapján terhelte, ifj. A. F. 1. r. alperes és K. A. a felperes követeléséért felelősekké váltak. S minthogy K. A. időközben elhalt s összes vagyonát fia kiskorú A. örökölte, a kereseti követelésért az öröklött vagyon erejéig ez is felelős De felelős ezért ifjú A. F.-né 3. r. alperes is a férje ifjú A. F. által neki átadott vagyon értéke erejéig, mert ifjú A. F. a kJ 7. a. házassági szerződés szerint vagyonának felerészét második nejére S. A.-ra visszteher nélkül átruházta, s igy ez megajándékozottnak tekintendő, a megajándékozott pedig az ajándékozónak az ajándékozáskor fenállott tartozásaiért az ajándék értéke erejéig felelős. (1904 deczember 13. 2152/904. sz. a.) Döntvénytár IV. folyam VI. k. 4