Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam V. kötet (Budapest, 1906)
Döntvénytár. szállitás volt ; a ládák szállítása által tehát olyan munkával bízatott meg, amelyre felfogadva volt és amely mindenképpen munkaköréhez tartozott V. J. kihallgatott tanú, ki azelőtt alperesnél kocsis volt, bizonyította, hogy az áru hazaszállítása, a rakomány mennyisége és felrakásának módja iránt alperes sohasem intézkedett, hanem azt mindenkor az áru szállításával megbízott kocsis belátására bizta, amiből jogszerűen következik, hogy alperest az áru felrakása és a szállitás módozatára nézve vétkes cselekmény vagy mulasztás nem terhelt. A szerencsétlenség színhelye maga felperes előadása és H. I. tanú vallomása szerint a s—i templom mellett, a s—i kertek alatt elvezető töltésen, vagyis a viczinális uton történt, amint H. J. és K. M. tanuk vallják, azáltal, hogy a kocsi feldűlt és a mellette haladt felperesre esett. Igaz ugyan, hogy K. I., M. E. és K. M. tanuk vallomása szerint ezen ut jóllehet göröngyös, nem járatlan és kavicsozva is van, tény azonban az, hogy felperes a nehéz rakománynyal az országútról letért, amire nézve alperes részéről utasítást nem kapott. Tekintve tehát, hogy alperes felperest olyan munkával bizta meg, mely üzlete körében előfordul, melyre felperes felfogadva volt, és mely felperes munkaköréhez tartozott, hogy továbbá az áru szállítására alkalmas és teljesen jókarban levő szekeret bocsátott felperes rendelkezésére, hogy az áru miként való felrakására befolyást nem gyakorolt, hogy továbbá felperes a rendes országútról letérvén a rövidebb, de rosszabb viczinális uton haladt és ahelyett, hogy a lovakat a gyeplőszáron vezetve irányította volna, a gyeplőt a szekérhez akasztotta s a lovaknak szabadjárást engedve, maga a szekér mellett ment, meg kellett állapítani, hogy a felperes a szállitás körül a köteles gondosságot és szükséges elővigyazatot önmaga mulasztotta el és az ő ténykedése, illetve mulasztásának folyománya volt a szekér feldülése és az őt ért baleset okozója, nem pedig az alperes valamely mulasztása, amiért is figyelembe véve a jogszabályt, hogy mindenki csak azért a kárért felelős, amelyet vétkes cselekménye vagy mulasztása által másnak okozott, alperes felelősségét megállapítani nem lehetett. S miután a fentebbi jogelvnél fogva a bizonyítási eljárás eredményéhez képest az alperesi kártérítési kötelezettsége meg-