Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam IV. kötet (Budapest, 1906)

74 Döncvénvtúr. mányosul J. J.-t, s igy a hagyomány a hagyományos előtt elhunyt F. F. halálával J. J. által már megszereztetett és csak a mindkét végrendelkező vagyonát egészben terhelő és F. F. elhunyta után ennek hagyatékával özvegyére egészben teherképen áthárult hagyomány kiszolgáltatása volt az F. F. haláláig elhalasztva, amiből folyik, hogy az F. F.-né előtt elhalt J. J.-nek a hagyományhoz való joga örököseire átszállott. Az A V. öröklési szerződésnek J. J. javára tett intézkedése visszavonhatlan lévén, az F. F.-né által utóbb tett végrendeleti intézkedések J. J. örököseinek már megszerzett jogait nem érinthették, ekként tehát az F. F.-né kezén, férje halála után maradt, az A 7. alatti emiitett összes vagyonukat terhelte a hagyomány, s igy F. F.-né hagyatéka csak ezzel a teherrel szállhatott át végrendeleti örökösére, Sz. J.-re. Ezekután már csak az a kérdés, hogy alperesek mennyiben feleinek a hagyományért. Alperesek nem tagadták felperes azon állítását, hogy néhai Sz. J.-re, mint végrendeleti általános örökösére szállott vagyonok közül Sz. J. halála előtt 2 hóval b—i házát eladta 250,000 K-ért s az összes terhek kifizetése után ebből 126,000 K maradt a kezén, azt állították továbbá felperesek, hogy néhai Sz. J. ezt a vagyont még életében nejének és gyermekének, az alpereseknek adta, s a keresetben főesküt kínáltak arra nézve, hogy alperesek sem apjuk, sem közvetve anyjuk után ebből a vagyonból mit sem kaptak. Alperesek a főeskü elfogadására nézve nem nyilatkoztak, ennélfogva bizonyítottnak kellett venni, hogy a fenti vagyon visszteher nélkül szállott mind a 4 alperesre, s eszerint az alperes mindegyikére szállott vagyon értéke a hagyomány értékét meghaladja. Hogy az átszállott vagyon ajándék, vagy az alperesi jogelőd életében előre kiadott örökrész volt-e, a per eldöntésénél nem bir súllyal, mert előbbi esetben alperesek felpereseknek, mint az ajándékozó hitelezőinek felelnek, utóbbi esetben pedig ebbeli kötelezettségük az örökösödési jog szabályaiból folyik s felelősségük mindkét esetben egyetemleges, ajándékozás esetén az egyidejülegesség ténye folytán. Alpereseket tehát a hagyomány erejéig ily értelemben kellett marasztalni (1904 deczember 7. 5820/904.) A kir. Curia : A kir. tábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik.