Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam III. kötet (Budapest, 1906)

Döntvénytár. 23 Tá bizoct teherkocsit a villamvasuti közlekedés czéljaira szolgáló sínpárral párhuzamosan és pedig olyképp hajtotta, hogy az emiitett lisztes kocsi és a kérdéses sinpár közt annyi üres tér még maradt, hogy a sínpáron közlekedő villamos kocsi útját akadálytalanul folytathatta, abban a pillanatban, amidőn alperesnek villamos kocsija melléje ért, megcsúszva vagy megtántorodva, mely megtántorodást a tanuk vallomása szerint a B. által hajtott kocsiba fogott lovak egyikének rúgása okozta, az emiitett villamos kocsi jobb oldali első perronjának oldalfalához ütődött, majd elesése folytán pedig fél testével a kocsi eleje elé jutott, ahol őt a kocsinak úgynevezett mentőkészüléke, bár a kocsivezető, a már akkor a legközelebbi megállóhely közelében levő és lassan haladó kocsit nyomban megállította, agyontörte. A dolog ily állásában pedig nyilvánvaló, hogy a baleset, melynek alapján a kereset tárgyául szolgáló kárigény érvényesítése czéloztatik, az alperes vasút és illetve annak közegei által el nem hárítható esemény által idéztetett elő : ebben az esetben pedig az alperes villamos erőre berendezett vaspálya vállalat kártérítési kötelezettsége, jóllehet a törvénykezési gyakorlat megállapítása szerint rá nézve az 1874. évi XVIII. tcz. rendelkezései szintén kötelezők, az imént hivatkozott törvényczikk 1. §. rendelkezése értelmében a származott balesetből kifolyólag meg nem állapitható. Az elsőbiróság Ítélete tehát annyiban, amennyiben az által a kérését elutasittatott, az itt kifejtettek alapján helybenhagyatott. (1905. évi február hó 14. 10466/904. sz. a.) A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, alperes kártérítési kötelezettsége megállapíttatik. Indokok: Felek előadásából, valamint a per adataiból és a tanúvallomásokból az állapitható meg, hogy az a liszttel megrakott teherkocsi, amelyet néhai B. a villamosvasúti sínpárral párhuzamosan hajtott, a sínpárhoz nagy közelségben és pedig oly módon haladt, hogy B. a teherkocsi és a sinpár között, illetve a lovak mellett gyalog ment. A tanuk vallomásával pedig az van bizonyítva, hogy a sinpár és teherkocsi között egy méternyi vagy lépésnyi távolság volt, s hogy a villamos kocsi rendes sebességgel haladt, sőt hogy amint a villamos közeledett a teherkocsihoz, a lovak is közelebb kerültek a sínpárhoz. Ezen felül a villamos