Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam II. kötet (Budapest, 1905)

XXVI Tartalommutató. Lap illető köteles rész fejében fizetett a gyámpénztárba, a nagyatyáról hárultnak tekintendő, abban a nagyanyát törvényes örökösödés nem illeti meg, ha szülők vagy ezektől leszármazott oldalrokonok vannak _.. ___ _._ _._ ___ ___ ... ___ 267 119. Minthogy szerzeményt csak az a vagyontöbblet képez, ami az ági vagyon értékét meghaladja, s az ági örökség megállapításánál nem az ági vagyonnak az örökség megnyíltakor való természetben meglétele, hanem az az irányadó, hogy mily értékű vagyon háramlott az örökhagyóra az oldalrokonokkali közös törzsről és ha ez a vagyon az örökség megnyíltakor az örökhagyó hagyatékában bármely okból meg nem található, ugy az ági vagyon hiányzó része a szerzeményből készpénzben kiegészítendő— ___ 168 120. Szerzeményt csak azon vagyonérték képez, ami az ági vagyon pótlása és a hagyatéki terhek levonása után fenmarad. — A temetési költség, mint hagyatéki teher, első sorban a szerzeményi vagyont terheli ___ — — — ___ ... — — — — — 170 136. Az örökhagyó az örökölt ági ingatlant a házasság tartama alatt elidegenítette, amiért az ági vagyon értéke nem a hagyatékban található szerzeményi ingatlanok természetben való megítélése által, hanem készpénzben pótlandó akként, hogy az elidegenített ági vagyont helyettesíti annak eladási ára „_ „. —_ 193 Végrendelet, közös végrendelet. 146. Az a körülmény, hogy az örökhagyó saját kérelmére orvosi vizsgálat nélkül, elmegyengeség és tékozlás miatt helyeztetett gondnokság alá, az ő szabad végrendelkezését meg nem akadályozza. — A másodizbeni sógor végrendeleti tanú lehet. — Ha az örökhagyó többeket együttesen rendelt hagyatékara örökösökül, ugy kifejezést adott abbeli akaratának is, hogy hagyatékából törvényes örököseire semmi se szálljon; ily esetben pedig az, hogy az egyik kinevezett örökös öröklési jogával nem élhet, következményül azt vonja maga után, hogy a megüresedett rész a másik kinevezett örökösre száll — .._ ___ ___ __. ___ ___ 210 14. Azon kérdés tekintetében, hogy az örökhagyó az általa felmutatott okiratot végrendeletének kijelentette-e, nem vétetett figyelembe három végrendeleti tanúnak az a vallomása, hogy a végrendelkező ily kijelentést nem tett, amidőn a negyedik tanú és a végrendelkezésnél jelen volt ötödik személy, aki a végrendeletet készítette, ily kijelentés megtörténtét bizonyítják, s a kijelentést tagadásba vevő három más tanú a végrendeleten ezen kijelentés megtörténtét igazolta. — Sem a törvény czélja nem kívánja, hogy az 1876: XVI. tcz. 8. §-ában előirt pecsételést a végrendelkező sajátkezüleg végezze, sem a gyakorlati élet igényeivel nem volna összeegyeztethető, hogy az, aki bármi oknál fogva a pecsételést