Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam I. kötet (Budapest, 1905)

Döntvénytár. 67 jegyzőnek : annak a tényeiért is egyedül ő a felelős, a végrendelet szövegezésében hiányosnak talált eljárás saját mulasztásának te­kintendő, a végrendelet érvénytelenítése az ő köteles gondossá­gának és figyelmének az elmulasztása által vált lehetségessé, tehát e mulasztásnak a következményei is őt magát terhelik. Ez okból az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával a felpereseknek a másodrendű alperes ellen való kártérítési követelését el kellett utasítani s őket mint perveszteseket annak részére a polgári per­rendtartás 251. §-a alapján okozott költségeinek a megtérítésére is kötelezni kellett, ellenben az elsőrendű alperesnek egyedül való kártérítési kötelezettsége volt megállapítandó. A kártérítési köte­lezettség mértéke tekintetében azonban az a jogszabály volt szem előtt tartandó, hogy a károsító csak azért a kárért felelős, amely a mulasztásával okozati összefüggésbe hozható, a fenforgó eset­ben tehát az elsőrendű alperes a felperesek részére a H. alatti okirat értelmében való fizetés teljesítésének napjától számított törvényes késedelmi kamatával együtt csakis annak az 1135 K tőkeösszegnek a megtérítésére kötelezhető, amely összeget a fel­peresek a végrendelet érvénytelenítése következtében kifizetni tartoztak ; ellenben a felpereseket a 400 K tőke, továbbá a 662 K 94 fül. kamat és a perköltség iránt való keresetükkel elsőrendű alperes irányában is el kellett utasítani, mert a felperesek az 2£, F. és G. alatti ítéletek szerint nem 1535, hanem csak 1135 K tőkeösszegnek a megfizetésére köteleztettek, mert továbbá a fel­peresek a fentebbi tÓKeösszeg kifizetéséig az ez értéknek meg­felelő hagyatéki vagyont haszonélvezték, ezen haszonélvezet egyen­értékét képező kamatot tehát az elsőrendű alperestől kártérítés czimén jogosan nem igényelhetik ; de nem igényelhetik jogosan az örökösödési per költségeinek a megtérítését sem, mert a vég­rendelet érvénytelenítési pernek jogerős befejeztével az ujabb örökösödési perre már egyedül a saját mulasztásukkal szolgáltat­tak okot. A perköltséget a felperesek és az elsőrendű alperes kö­zött kölcsönösen megszüntetni azért kellett, mert a felperesek túlnyomó részben pervesztesekké váltak. (1903. évi május hó 6. 3491/903. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. 5*

Next

/
Thumbnails
Contents