Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

79 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések Tekintettel arra, hogy a fuvaros az áru átvétele alkalmával nem élt a CMR-be bejegyzett fenntartással, a fuvarlevél bizonyítja, hogy az ott feltüntetett mennyiségű árut a fuvaros felperes átvette. Az ellenkező bizonyítása a felperest terhelte, de e körben a felperes bizonyítékot nem ajánlott fel, és bizonyítási indítványt sem tett. A CMR Egyezmény 17. Cikke 1. pontja szerint a fuvaros felelős az áru teljes, vagy részleges elveszéséért, ha az elveszés az áru átvételének és kiszolgáltatásának időpontja következett be. Tekintettel arra, hogy a per folyamán bizonyítottnak tekintendő a kocsira felrakott áru mennyisége, az volt megállapítandó, hogy a kár a fuvarozás során keletkezett. A CMR Egyezmény 29. Cikke 1. pontja szerint a fuvaros nem hivatkozhat a fuvaros felelősségéről szóló fejezet azon rendelkezéseire, melyek felelősségét kizárják, vagy korlátozzák, illetve amelyek a bizonyítási terhet elhárítják, ha a kárt az ő szándékossága, vagy az őt terhelő súlyos gondatlanság okozta. Az alperes hivatkozott rá, hogy a felperes a szállítmány fuvarozása során olyan súlyos gondatlanságot tanúsított, ami kizárja a fuvaros által neki fizetendő kártérítési összeg korlátozását. K. és G. tanú vallomásait értékelve megállapítható, hogy G. nem ellenőrizte a felrakodást, holott K. tanú vallomásából következően is, összevetve azt saját vallomásával, tudta, hogy a rakomány kifejezetten értékes áruból áll, hiszen tudta, hogy tollat szállít. Saját előadása szerint a ponyvát ugyan lefűzte, de azt senki nem zárta le, így tisztában volt azzal, hogy azt bárki kibonthatja. Ilyen körülmények között a kocsival haza ment, ahol megvacsorázott, és pihent, míg a jármű a háza előtt áll, legalább 3 óra hosszat. Ezalatt elment a szomszédos községbe, ahonnan elhozta K. tanút, akinek átadta a kocsit, és az 7 óra körül elindult a szállítmánnyal R-re. K. tanú vallomásából az állapítható meg, hogy a ponyvát az átvételkor megbontotta, előadása szerint a kocsi áruval volt tele. A tanú előadása szerint B.-n este 20 és 22 óra között, a sötét téli időszakban a járművet elhagyta, és a vámosok, illetve a portás épületrészében tartózkodott, ahol előadása szerint ráláthatott a csak 5 méterre álló járműre. A bíróság tekintetbe vette, hogy minderre a sötét téli időszakban került sor, olyan körülmények között, hogy igen nagy méretű jármű az 5 méterre lévő ablakból egészében nyilvánvalóan nem volt belátható. A tanú vallomásából kitűnt, hogy tisztában volt azzal, hogy nagy értékű rakományt szállít, amelyen nincs plomba. A tanú vallomása szerint este 10 órakor úgy állt be a V. Rt. telepére, hogy a járműre a portás ráláthasson, és azt ilyen körülmények között pénteken este 10-11 óra között magára hagyta. Hétfőn jelent meg a járműnél, ahol az időközben lehullott hó érintetlenségéből következtetett arra, hogy mindaddig a járműnél senki nem járt. A bíróság figyelmen kívül hagyta a tanúvallomásának azon részét, hogy kérte a járműre ideiglenes vámzár felhelyezését, mivel ideiglenes vámzár felhelyezésének semmilyen nyoma nem volt, erre vonatkozó bizonyítékot egyetlen fél sem szolgáltatott a peres eljárás során, ezért az elsőfokú bíróság úgy tekintette, hogy a jármű ponyváján plomba nem volt.