Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)
73 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések A CMR Egyezmény 29. Cikke 1. pontja szerint a fuvaros nem hivatkozhat a fuvaros felelősségéről szóló fejezet azon rendelkezéseire, melyek felelősségét kizárják, vagy korlátozzák, illetve amelyek a bizonyítási terhet elhárítják, ha a kárt az ő szándékossága, vagy az őt terhelő súlyos gondatlanság okozta. Az alperes hivatkozott rá, hogy a felperes a szállítmány fuvarozása során olyan súlyos gondatlanságot tanúsított, ami kizárja a fuvaros által neki fizetendő kártérítési összeg korlátozását. K. és G. tanú vallomásait értékelve megállapítható, hogy G. nem ellenőrizte a felrakodást, holott K. tanú vallomásából következően is, összevetve azt saját vallomásával, tudta, hogy a rakomány kifejezetten értékes áruból áll, hiszen tudta, hogy tollat szállít. G. saját előadása szerint a ponyvát ugyan lefűzte, de azt senki nem zárta le, így tisztában volt azzal, hogy azt bárki kibonthatja. Ilyen körülmények között a kocsival haza ment, ahol megvacsorázott, és pihent, míg a jármű a háza előtt állt, legalább 3 óra hosszat. Ezalatt elment a szomszédos községbe, ahonnan elhozta K. tanút, akinek átadta a kocsit, és az 7 óra körül elindult a szállítmánnyal P.-re. K. tanú vallomásából az állapítható meg, hogy a ponyvát az átvételkor megbontotta, előadása szerint a kocsi áruval volt tele. A tanú előadása szerint B.-n este 20 és 22 óra között, a sötét téli időszakban a járművet elhagyta, és a vámosok, illetve a portás épületrészében tartózkodott, ahol előadása szerint ráláthatott a csak 5 méterre álló járműre. A bíróság tekintetbe vette, hogy minderre a sötét téli időszakban került sor, olyan körülmények között, hogy igen nagy méretű jármű az 5 méterre lévő ablakból egészében nyilvánvalóan nem volt belátható. A tanú vallomásából kitűnt, hogy tisztában volt azzal, hogy nagy értékű rakományt szállít, amelyen nincs plomba. A tanú vallomása szerint este 10 órakor úgy állt be a V. Rt. telepére, hogy a járműre a portás ráláthasson, és azt ilyen körülmények között pénteken este 10-11 óra között magára hagyta. Hétfőn jelent meg a járműnél, ahol az időközben lehullott hó érintetlenségéből következtetett arra, hogy mindaddig a járműnél senki nem járt. A bíróság figyelmen kívül hagyta a tanúvallomásának azon részét, hogy kérte a járműre ideiglenes vámzár felhelyezését, mivel ideiglenes vámzár felhelyezésének semmilyen nyoma sem volt, erre vonatkozó bizonyítékot egyetlen fél sem szolgáltatott a peres eljárás során, ezért az elsőfokú bíróság úgy tekintette, hogy a jármű ponyváján plomba nem volt. Ilyen körülményeket követően került sor az áru vámkezelésére, leplombálására és az áru ... való kiszállítására. Az előzőeket összességében értékelve az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy noha mindkét járművezető tisztában volt azzal, hogy a nagy értékű rakományt plomba sem védi, mind G., mind K. tanú őrizetlenül hagyta a járművet több órára. Ezen túlmenően a jármű egész hétvégén őrizetlen volt, hiszen a felperes által hivatkozott őrzött parkoló őrizetének módjára, az őrizet minőségére és az őrizet alatt beállott károkért a V. Rt. által vállalt felelősség mértékére - melyből az őrizet megfelelősségére és minőségére lehetne következni - semmilyen bizonyítékot nem ajánlott fel a felperes, noha az alperes mindvégig tagadta azt, hogy az árut a felperes megfelelő gondossággal kezelte volna.
