Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

65 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések nek a tárgyalása indokolt. A fuvarozásra adott megbízás ugyanis sok esetben nem tartalmaz minden olyan részletet, amit a felek akár az ügylet létrejöttekor, akár később lényegesnek tartanak. Az itt hivatkozott jogeset szerint a hallgatás is lehet ugyan ráutaló magatartás, de csak akkor, ha kétséget kizáróan kifejezi a szerződés létrehozására, illetve annak módosítására irányuló akaratot. Igaz ugyan, hogy a Ptk. 216. § (1) bekezdése szerint „ ... A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni", de a hallgatás és a fuvarozás esetében a fuvarfeladat megkezdése, mint ráutaló magatartás kétséget kizáróan kell, hogy kifejezze az ügyleti akaratot. Például, ha a fuvarfeladat megkezdésének időpontját sikertelenül egyeztetik a felek, de a fuvarozó a jármüvei kiáll az általa vállalt időpontban, azt a ráutaló magatartást nem lehet úgy értelmezni, hogy az eltérő másik - a megbízó által előírt, de a fuvarozó által eltérően visszaigazolt - időpontra jött volna létre a szerződés. Ha viszont ebben a megrendeléstől eltérő időpontban a jármüvet mégis megrakják, már mind a két fél részéről kétséget kizáróan kifejezett szerződési akaratról van szó. Abból a körülményből tehát, hogy a fuvarozási szerződés reálszerződés, és a felek nyilatkozataihoz képest jelentősége van a ráutaló magatartásnak, még nem következik az, hogy a ráutaló magatartás minden körülmények között a szerződési akarat kifejezése.