Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 62 Az előzőek alapján az elsőfokú bíróság a felperes keresetét - amelyben 285 732 Ft nemzetközi fuvardíj és annak a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni - ítéletével elutasította A felperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 142 866 Ft-ot, ennek 1993. december 29-étől számított évi 5% kamatát, valamint további 142 866 Ft-ot és ennek 1994. december 20-ától járó évi 5% kamatát, valamint 70 280 Ft perköltséget. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolása szerint a per tárgyát képező fuvarozás a CMR hatálya alá tartozik, amely a költségviselőre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, de a bírósági gyakorlatban ismert az a „megoldás", amely szerint a címzett fizeti a fuvardíjat az áru kiszolgáltatásakor. Abban az esetben, ha a szerződő félnek nem tekinthető harmadik személy ezt a kötelezettségét nem teljesíti, a fuvardíj megfizetésének kötelezettsége a fuvaroztatót terheli, aki a jelen esetben az alperes. A Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint az alperest a fizetési késedelme folytán kamatfizetési kötelezettség is terheli, amelynek mértéke az akkor hatályos 1978. évi 8. tvr. 9. §-a alapján évi 5%, mivel ennél magasabb mértékben a felek nem állapodtak meg. A jogerős ítéletnek a késedelmi kamat mértékére vonatkozó rendelkezése ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a másodfokú ítélet megváltoztatásával a késedelmi kamat mértékét a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres összegében kérte megállapítani. A felülvizsgálati kérelem a törvénysértést abban jelölte meg, hogy a perbeli jogvitára az akkor hatályos 1978. évi 8. tvr. nem alkalmazható, mert a tvr. 1. §-a (2) bekezdésének a tárgyi kört tartalmazó a) pontja és az alanyi kört meghatározó b) pontja, mint együttes feltétel, a perbeli esetben nem valósult meg; amennyiben mégis alkalmazható lenne, úgy a 9. §-a a kamat mértékét nem maximálja 5%-ban, hanem ennél magasabb kamat, sőt kamatos kamat kikötésére is lehetőséget ad. A perbeli esetben a kamat mértékére a Ptk. 301. §-ának (4) bekezdésére tekintettel a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet az irányadó. Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta a Legfelsőbb Bíróság. Az akkor hatályos 1978. évi 8. tvr. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a Ptk.-t - a törvényerejű rendeletben foglalt eltérésekkel - a külgazdasági kapcsolatok körében csak akkor lehet alkalmazni, ha nemzetközi szerződés, a felek megállapodása vagy az irányadó nemzetközi magánjogi szabály a magyar polgári jog alkalmazását rendeli. Azt, hogy milyen jogviszonyok tartoznak a külgazdasági kapcsolatok körébe, a törvényerejű rendelet 1. §-ának (2) bekezdése tartalmazza: a külgazdasági kapcsolatok tárgyi kritériumait az a) pont, a személyi feltételeket a b) pont határozza meg. Az a) pont tartalmazza egyfelől az 1974. évi III. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, e törvény hatálya alá tartozó tevékenységeket, valamint azokat is, amelyek a törvény 2. §-ának (2) bekezdése alapján nem vonhatók a törvény