Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 30 tudja fordítani a bizonyítási terhet a károsultra, ráadásul a károsulton nemleges bizonyítás terhe nyugszik ilyen esetben, mivel azt kell bizonyítania, hogy a kár nem a szóban forgó különleges veszélyek valamelyikéből eredt. Vegyünk tekintetbe még két körülményt: - azt, hogy a fuvarozó felelőssége a CMR szerint összegszerűen korlátozott és - azt, hogy a nemzetközi közúti árufuvarozói felelősségre tipikusan felelősségbiztosítási fedezet van érvényben. Kézenfekvő az a következtetés, hogy a CMR felelősségi rendszerében inkább egy kártelepítési mechanizmust kell látnunk, mint egy morális töltésű felelősségi szabályanyagot. Amint a rendelkezésekből látható lesz, egy első látszatra tárgyi (objektív) felelősséget a mentesítő körülményekkel speciálissá tevő (az exculpatio intézményén alapuló) felelősségi alakzatról van szó, ami a vélelmek és a bizonyítási teher adott félre telepítésével - olykor megfordításával - együtt adja ennek a jogterületnek azt a szakmai szépségét, ami a tényállások változatossága mellett a jogterület gyakorlati művelői számára megunhatatlanná teszi a jogászi munkát. 3.4.1. A főszabály (CMR Egyezmény 17. Cikk 1.) „17. Cikk 1. A fuvarozó felelős az áru teljes vagy részleges elveszéséért vagy megsérüléséért, ha az elveszés vagy megsérülés az áru átvételének és kiszolgáltatásának időpontja között következett be, valamint felelős a késedelmes kiszolgáltatásért. " A fuvarozói felelősség fennállásának főszabály szerinti feltétele, hogy a felelősség megállapításának alapjául szolgáló tényállás az áru átvétele és kiszolgáltatása között jöjjön létre. Ugyanakkor az áru átvételére nincs definíció az Egyezményben. Ilyen körülmények között mindig az adott tényállás mérlegelésével kell eldönteni, hogy az áru átvétele megtörtént-e. Az áru átvételét igazolhatja a fuvarlevél aláírása a fuvarozó részéről. A felelősséget megalapozó tényállás a kár fajtáját tekintve háromféle lehet: - elveszés (ezen belül részleges, vagy teljes) - megsérülés (ezen belül részleges, vagy teljes) - késedelmes kiszolgáltatással okozott kár. Az Egyezmény nem határolja el a késedelmi kárnak azt az esetét, amikor a késedelmes kiszolgáltatás az áru károsodásához vezet attól az esettől, amikor az árut ugyan épségben szolgáltatja ki a fuvarozó, de a késedelemmel mégis kárt okoz. Például az alkatrész késedelmes beérkezése miatt az összeszerelő üzem munkáját le kell állítani. Ez jogalkalmazási gondok forrása, ugyanis az árusérülésre és a késedelemmel okozott kárra nézve - mint a későbbiekben látni fogjuk - eltérő felelősségi korlátokat, eltérő határidőket szab meg az Egyezmény.