Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

19 3. A CMR Egyezményről 3.2.1. A más személyekért való felelősség szabálya (CMR Egyezmény 3. Cikk) A CMR Egyezmény 3. Cikke szerint: „A fuvarozó ennek az Egyezménynek az alkalmazása esetén alkalmazottai és minden más olyan személy cselekményéért, valamint mulasztásáért, akinek szolgálatát a fuvarozás teljesítése céljából igénybe veszi, úgy felel, mintha a saját cselekménye vagy mulasztása lett volna, feltéve, hogy ezek az alkalmazottak vagy egyéb személyek feladatkörükön belül jártak el. " Az alkalmazottak cselekménye és mulasztása a leggyakoribbnak tünö eset a más személyekért fennálló fuvarozói felelősség körében. A gépkocsivezetők az esetek többségében munkaviszonyban állnak a fuvarozónál. Ilyenkor - jóllehet a fuvarozó legfeljebb a munkaviszony keretében fennálló munkavállalói felelősség körében léphet fel alkalmazottjával szemben - a CMR Egyezmény 3. Cikk szerint maga a fuvarozó cég a CMR felelősségi szabályai szerint felelős a kárért. Anélkül, hogy a magyar munkajogi felelősség szabályaira kitérnénk, elég utalni a munkavállaló alapesetben korlátozott mértékű kártérítési felelősségére, megkülönböztetve a gyakorlatban ritkán bizonyítható szándékos károkozás esetét, és a jelen esetben ugyancsak nem alkalmazható elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokért fennálló felelősséget. Ebből viszont az következik, hogy gyakorlatilag nem teszi lehetővé a magyar munkajog, hogy a munkavállalóval szemben érvényesíthető legyen a CMR szerinti fuvarozói felelősség körében a fuvarozó által kifizetendő kártérítés. Az alkalmazottak cselekményén és mulasztásán kívül a más személyekért fennálló fuvarozói felelősség körébe tartozhat még a műszaki hibás vontatóról átakasztott pótkocsit rendeltetési helyére vontató üzemeltetője, egyébként cserejármüvet biztosító harmadik személy, vagy akár bizonyos átmeneti raktárak, őrzött parkolók is. 3.3. A fuvarozási szerződésről A CMR Egyezmény III. fejezetének címe „A fuvarozási szerződés megkötése és végrehajtása". Ebből a fejezetből nem tudjuk meg, hogyan jön létre a fuvarozási szerződés. Nem a CMR Egyezmény, hanem az adott jogvita esetén alkalmazandó nemzeti jog mondja meg, hogy a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződés létrejött-e a felek között. Persze, mire jogvitára kerül sor, természetesen nem csak a fuvarozási szerződés megkötésén, hanem annak teljesítésén is túl vannak az érintettek. Ráadásul a gyakorlat igen sajátos - a jogi norma mögötti elméleti megfontolástól igen messze álló - szerződéses gyakorlatot alakított ki. íme néhány példa: A telefonon történt egyeztetés (mit, mennyiért, mikor, honnan, hová kellene elfuvarozni) után „Fuvarmegrendelés", vagy „Fuvarmegbízás" címmel megy ki irat a megbízótól, amire legtöbbször azt is ráírják, hogy visszaigazolás nélkül is érvényes, ami a felek egyező akaratnyilatkozatát megkövetelő Polgári Törvénykönyvünkkel nincs ugyan összhangban, de az alábbiakban kifejtésre kerülő helyzet folytán mégsem jelent komoly gondot.