Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 164 tött, majd egy másik faluba átment másik gépkocsivezetőért, aki késve indult el, ezért a budapesti vámot lekéste, amely miatt egész hétvégére őrizetlenül hagyta a rakományt. Az ítélőtábla úgy foglalt állást a megismételt első fokú eljárásban született ítélet elleni fellebbezéssel indult másodfokú eljárásban, hogy nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése, így elsősorban a tanúvallomások és a CMR fuvarlevél adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes súlyosan gondatlanul járt el, amikor plombával nem védett, nagy értékű rakományt hosszú időn keresztül őrizetlenül hagyott. Ezen túlmenően a súlyos gondatlanságot bizonyítja az tény is, hogy a fuvarozó az áru átvételekor nem is volt jelen. Mindezek a körülmények azt támasztják alá, hogy a fuvarozó olyan súlyosan gondatlanul járt el a fuvarozás teljesítése során, amely megalapozza a fuvarozó teljes kártérítésre vonatkozó felelősségét. Továbbiak a jogesetről A kármérték számításának alapja a P. Kft. által felvett kárjegyzőkönyv alapján készült jegyzőkönyv 4 760 142 Ft nettó összegről, amely kárszámla a P. Kft. által a címzett részére kibocsátott 374 647,95 DEM bruttó összegű áruszámla alapján készült, mely az értékesített árumennyiség ellenértékéről lett kiállítva a hozzá kapcsolódó rakományértékkel együtt. Ezekből a 300 kg áruhiányt figyelembe véve 1 kg-ra 117 DEM jut, mely összesen 35 100 DEM, míg a csomagolás 18 DEM volt, ezért összesen 35 118 DEM a kár összege, amelynek a feladáskori érvényes árfolyamát figyelembe véve a kár mértéke 4 760 142 Ft. A felperes kérte az alperes számítási kifogásának és viszontkeresetének az elutasítását, figyelemmel arra, hogy az áruhiányért nem tartozik felelősséggel, mivel az árudarabok tartalmának ellenőrzése nem volt a fuvarozó kötelezettsége, arra a megbízás nem terjedt ki. A gépkocsivezető súlyos gondatlanságot nem tanúsított, ezen túlmenően az alperes a CMR szerint a maximált összegű kár összegszerűségét nem bizonyította. A Fővárosi Bíróság a 2006. július 4. napján kelt 6. G. 40 273/2004/43. számú ítéletében kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 4 466 648 Ft tőkét, annak 2001. február 28-ától a kifizetés napjáig járó évi 5%-os késedelmi kamatát és 705 273 Ft perköltséget, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az előzetesen le nem rótt 268 880 Ft fellebbezési illetéket, külön felhívásra fizesse meg az államnak. Az alperes perbeli legitimációjával kapcsolatban azt állapította meg, hogy a P. Kft. nyilatkozata, valamint az alperesnek a P. Kft.-nek nyújtott teljesítése kellőképpen alátámasztotta azt, hogy az engedményezésre a feladó és az alperes között sor került, közöttük erre vonatkozó érvényes szerződés jött létre a Ptk. 328. § (1) bekezdésében foglaltak szerint. Azt a tényállást állapította meg, hogy az alperes a 2001. február 28-i levelében jelezte az 1 bála és 1 köteg toll hiányát. Ezt az állítást alátámasztotta a kecskeméti rakodásról becsatolt rakjegyzék, melyből megállapítható volt, hogy az 1650. sorszámot viselő bálakötegen kívül még az 1645., 1646., 1647., 1648., 1649. sorszámú bálák egy kötegbe rakodva voltak találhatóak. Egybevágott ezzel a németországi