Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

141 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések 8-H-GJ-2007-2. bírósági határozat A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság határozata gazdasági ügyben (CMR 23. Cikk). A perbeli tényállás, a jogvita lényege 2005. június 10-én a peres felek nemzetközi közúti árufuvarozási szerződést kötöttek egymással. 2005. június 6-án rakták fel az árut. Ezt követően az alperes fuvarozó a vállalt 2005. június 20. reggel 8 órai időpont helyett 2005. június 21-én szolgáltatta ki az árut. Az áruról a címzettnél megállapítást nyert, hogy az sérült, ezért annak átvételét a címzett a sérülésre hivatkozással az árukár pontos megállapítása végett megtagadta. 2005. június 22-én került sor kárfelmérésre, amely a CMR fuvarokmányon is feltüntetésre került. Az alperes fuvarozó késedelmes teljesítésével 314 737 Ft, az áru sérülésével 714 669 Ft kárt okozott a felperesnek. A felperes a szerződés szerinti 397 680 Ft fuvardíjat az alperes fuvarozónak nem fizette meg. Ez a fuvardíj 2005. augusztus 2-ától volt esedékes. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperes fuvarozót 1 029 406 Ft és ezen összeg után 2005. június 22. napjától a kifizetés napjáig járó kamat megfizetésére. Kereseti kérelmében a felperes hivatkozott az 1971. évi 3. tvr. 17., 19., 23. és 25. Cikkében írtakra, valamint a Ptk. 231. és 232. §-ában foglaltakra. Hivatkozott arra, hogy a fuvardíjjal eleve felel az alperes, így az beszámításra került a felperesi kárigénybe. Az alperes fuvarozó ellenkérelmében a felperesi követelés jogalapját és annak összegszerűségét, beszámítási kifogását meghaladóan nem vitatta. Beszámítási kifogását arra hivatkozva terjesztette elő, hogy álláspontja szerint a kiszámlázott fuvardíj 397 680 Ft összegben nem került elszámolásra a felperesi követelésbe, annak megfizetésére pedig a felperes változatlanul köteles. Az iránymutató bírói értelmezés lényege A felperes keresete részben alaposnak bizonyult. A bíróság a Pp. 163. § (2) bekezdés alapján arra nézve bizonyítást nem folytatott le, hogy az alperesi késedelem, illetőleg az áru sérülése miatti kár milyen összegszerűségben állapítható meg. E körben a felperes előadását fogadta el, mert azt az alperes sem vitatta. A bíróság szerint ugyanakkor tévesen hivatkozott a felperes a CMR Egyezmény 17. Cikkében írtakra azzal kapcsolatban, hogy a fuvardíj eleve nem illeti meg az alperest, illetőleg az elszámolásra került a felperesi követelésben. A CMR Egyezmény 17. Cikke szerint a fuvarozó felel az áru teljes vagy részleges elvesztéséért, vagy megsérüléséért. A 19. Cikk szabályozza a kiszolgáltatási késedelmet. A felperes által hivatkozott 23. Cikk az áru részleges vagy teljes elvesztése esetén alkalmazandó szabályokat tartalmazza. Ennek 4. pontja rendelkezik úgy, hogy a fuvardíjat teljes elvesztés esetében teljes összegében, részleges elvesztés esetében pedig ennek arányában kell visszafizetni, ilyenkor azonban a 4. pontban elismert költségeket meghaladóan egyéb kártérítés nem igényelhető.