Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

129 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések Az iránymutató bírói értelmezés lényege A CMR Egyezmény 17. Cikkének 1. pontja értelmében a fuvarozó felelős azért a kárért, amely a feladás és a kiszolgáltatás közti időben keletkezett. Ugyanakkor a kivételek között szerepel a fuvarozott áruk természetes tulajdonsága [17. Cikk 4. d) pont], de a 18. Cikk 4. pontja értelmében, ha a fuvarozást különleges berendezéssel felszerelt járműben végezték (ide tartozik a hűtőkocsi is), úgy a fuvarozó csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az adott körülmények között ezeknek a berendezéseknek kiválasztása, fenntartása és felhasználása tekintetében őt terhelő minden intézkedést megtett, és a részére adott minden különleges utasításnak eleget tett. Az idézett jogesetben a küldemény egy szombati napon megérkezett a rendeltetési helyre, de ott azt a II. r. alperes fuvarozó a felperesnek nem tudta kiszolgáltatni, mert a felperes illetékes ügyintézőit nem találta. Ezután a gépkocsivezető a küldeményt hétfőig magára hagyta, és eközben történt valamilyen rendellenesség a hűtéssel, olyan értelemben, hogy a belső tér elkezdett melegedni. E körben a II. r. alperes fuvarozó előadása, amely szerint a hőfok-szabályozót valaki vagy valakik elállították, nem fogadható el, mert ez csupán feltételezés, illetve egyoldalú állítás. Rámutatott a bíróság arra is, hogy egyébként idegen személyek beavatkozását is csak az tette volna lehetővé, hogy a II. r. alperes a gépkocsit elhagyta, ha pedig a gépkocsivezető megbízott volna más személyt a hűtőberendezés kezelésével, úgy annak magatartásáért is felelős a CMR 3. Cikke szerint. Mindezekre tekintettel a II. r. alperes fuvarozói felelőssége szempontjából ezek az állítások nem relevánsak, mert azáltal, hogy dolgozója két napra a gépkocsit elhagyta, a CMR 18. Cikkének 4. pontja szerinti kimentési lehetőségtől magát kifejezetten megfosztotta. Az ügy érdekessége, hogy a bíróság szerint a megállapított tényállás egyúttal kimeríti a CMR 29. Cikkben foglaltakat is, amely esetben a fuvarozó kimentésére nincs is lehetőség. Nevezetesen az a tény, hogy a gépkocsivezető egy olyan szerelvényt hagyott magára, amelynek - a benne levő áru természetéből folyóan - a hűtőberendezését folyamatosan üzemeltetni kellett, kimeríti a súlyos gondatlanság fogalmát, mert az ilyen berendezések meghibásodása, leállása, a szabályozórendszer elállítódása bármikor bekövetkezhet, amikor is azonnali beavatkozásra javításra stb. van szükség. Mindez folyamatos ellenőrzést feltételez, aminek elmulasztása súlyos gondatlanságot eredményez, amihez képest a gépjármű kifejezett elhagyása hoszszabb időre további felelősségfokozó tényező, mert így az ellenőrzés és az esetleges meghibásodás észlelése fogalmilag kizárttá vált. Továbbiak a jogesetről Az első fokú ítélettel a bíróság a II. r. alperes fuvarozót kötelezte, hogy fizesse meg a felperesnek a tőkét, annak kamatát, továbbá a per költségét. A felperest kötelezte, hogy bocsássa a II. r. alperes rendelkezésére a 4750 kg súlyú fagyasztott lazacot. Az őt marasztaló ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a vele szembeni kereset elutasítását kérte. A fellebbezés nem bizonyult alaposnak.