Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

125 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések foglalkoztatott. A megszokott útvonal és pihenőhely igénybevétele mellett legalább annyi érv szól, mint amennyi ellene, adott időben (nappali órákban) és körülmények között, adott helyen való parkolás elfogadható volt, az útvonal és pihenőidő beosztása folytán őrzött parkoló folyamatos igénybevétele nem várható el, és adott rakomány esetén két sofőr foglalkoztatása sem. Megvalósult a kimentés CMR Egyezményben rögzített másik konjunktív feltétele is, a mozgásában és személyes szabadságában gátolt gépkocsivezetőnek ugyanis nem állt módjában a bűncselekmény következményeit elhárítani. A megyei bíróság ebben a körben vizsgálta a felperesnek a biztonsági berendezések hiányával kapcsolatos hivatkozását, amelyet nem talált alaposnak. A jármű megfelelő riasztórendszerrel volt felszerelve. A rejtett és egyéni tulajdonságokkal bíró indításgátló alkalmazásának hiánya nem zárja ki a mentesülést, mivel teljes bizonyossággal nem tehető megállapítás a tekintetben, hogy ennek alkalmazása adott esetben mennyiben korlátozta volna a kamion elvitelét. Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság a perben feltárt tényeknek és bizonyítékoknak a Pp. 206. §-án alapuló egybevetése és együttes mérlegelése folytán arra a következtetésre jutott, hogy a kárt olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem állott módjában elhárítani. Az előzőek alapján az alperes mentesül a felelősség alól, ezért a megyei bíróság a keresetet elutasította.