Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)
Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 122 seiket a felperesre engedményezték. Az engedményező nyilatkozatokban - a fenti sorrendben - a kár összegét 154 685 EUR-ban, illetőleg 50 555,91 EUR-ban jelölték meg. 2003. január 31-én a felperes igénybejelentéssel élt, és ennek során az alperest 308 124,30 EUR megfizetésére hívta fel, hivatkozással arra, hogy I I S Company Ltd. részére a szállítmány elveszéséből eredő teljes kárát megtérítette, így a fuvarozásból származó igények reá szálltak át. 2003. február 5-i válaszlevelében az alperes jelezte, hogy a CMR felelősségbiztosítását kezelő biztosító csak a kárszámla benyújtása után tud a kárigénnyel foglalkozni, s az elszámolható kár összegét 88 389 USDben határozta meg. 2003. február 26-án a felperes az elévülési idő nyugvásának viszszaigazolását, és az alperesi biztosító döntéséről való tájékoztatás megadását kérte. Egyidejűleg értesítette az alperest, hogy a fenti fuvarfeladat során M H Ltd. áruja is elveszett, az emiatt keletkezett 49 200 EUR kárt megtérítette, és visszkereseti igényként ezt is érvényesíteni kívánja. Az igénybejelentést az alperes 2003. március 20-án a CMR 17. Cikkének 2. pontja alapján elutasította. A felperes kérelmére a megyei bíróság fizetési meghagyást bocsátott ki, melyben 113 048,95 EUR, valamint a fenti összeg kamatai és a felmerült költségek megfizetésére hívta fel az alperest. Az alperes ellentmondása folytán az eljárás perré alakult át. A felperes keresetében 113 047,95 EUR megfizetésére és a fenti összeg 2002. évi február hó 12. napjától számított évi 5%-os kamata, valamint a perrel felmerült költségei megtérítésére kérte az alperes kötelezését. Igényét a CMR Egyezmény 17. Cikkének 1. pontjában foglaltakra alapította. Hivatkozott arra, hogy az árunak bűncselekmény folytán való elveszése nem feltétlen ad lehetőséget a felelősség alóli mentesülésre, s erre csak akkor kerülhet sor, ha a fuvarozó mindent megtesz annak érdekében, hogy a bűncselekményre alkalmat adó helyzetet is elkerülje. A fenti szempontból nem csupán a gépkocsivezető közvetlen magatartását, hanem a fuvarozást végző gazdasági társaság általános intézkedési lehetőségeit tekintette irányadónak, és összefoglaló álláspontja az volt, hogy a rutinútvonal, illetve rutinmegállások gyakorlatával, az őrizetlen parkoló igénybevételével, a más járművektől távol történő parkolással, egyes fontos biztonsági rendszerek mellőzésével és egyetlen sofőr foglalkoztatásával az alperes lehetőséget teremtett arra, hogy a szállítmány bűncselekmény útján elvesszen. Ezért eredményesen nem védekezhet azzal, hogy az áru elveszését olyan körülmény okozta, melyet a fuvarozó nem kerülhetett el. Az EUR-ban történő marasztalás lehetőségének hiánya esetén a kifizetés helyén és idején irányadó árfolyam szerint számított forint ellenérték megfizetésére tartott igényt. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Ennek során a CMR 17. Cikke 2. pontjának utolsó fordulata alapján arra hivatkozott, hogy az áru elveszését olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem állott módjában elhárítani. Hangsúlyozta, hogy a bűncselekmény elkövetésére egy közbiztonságra sokat adó országban, a nappali órákban, nem kétes, elhagyatott területen, hanem forgalmas autópálya mellett, a kamionosok pihenőhelyéül szolgáló zsúfolt parkoló szomszédságában, szervezetten, fizikai erőszakkal, többszörös túlerővel, gátlástalan, semmitől vissza
