Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 116 nek, a speciális szabályok az irányadóak. Ilyen nemzetközi egyezménynek minősül a CMR Egyezmény. Az ítélőtábla indokolásában utalt arra, hogy az első fokú eljárás során a feladó szerződés megkötése során eljáró alkalmazottja („G" tanú - 16. jkv.), továbbá a I. r. alperes szervezeti képviselője (20. jkv.) előadta, hogy fuvarozási szerződést kötöttek. Az ítélőtábla szerint ezért az elsőfokú bíróság a peres felek közti jogviszony minősítésének vizsgálata során helyesen jutott arra az álláspontra, hogy a felperes és I. r. alperes között fuvarozási és nem a Ptk. 514. §-ában szabályozott szállítmányozási szerződés jött létre, így az alperesek kártérítési felelősségére nem a Ptk. 520. § (1) -(2) bekezdésében foglaltakat, hanem - figyelemmel arra, hogy az áru feladási helye és a kiszolgáltatásra kijelölt két különböző államban van - a CMR rendelkezéseit kell alkalmazni (CMR 1. Cikk 1. pont). (Legfelsőbb Bíróság Pf. VIII. 25. 198/1999/4. sz. határozata). A Ptk. szabályainak alkalmazására pedig - a Ptk. 506. §-ának (1) bekezdése szerint - csak akkor van mód, ha a CMR másként nem rendelkezik. A CMR 3. Cikke szerint pedig a fuvarozó az Egyezmény alkalmazása esetén alfuvarozója cselekményéért, illetve mulasztásáért úgy felel, mintha maga járt volna el. így a Ptk. 498. § (2) bekezdésében rögzített felelősségi szabály jelen peres eljárásban nem alkalmazható. (Fővárosi ítélőtábla 14. Gf. 40 118/2005/3. sz. határozata, Legfelsőbb Bíróság Pf.VIII. 24 887/2002/4. sz. határozata) Az ügyhöz tartozik, hogy a felperes a fellebbezési tárgyaláson a II. r. alperes felelőssége körében hivatkozott a CMR 36. Cikkére, amely szerint elveszés, megsérülés vagy a fuvarozási határidő túllépése miatt - ugyanabból a fuvarozási szerződésből folyó követelésre vonatkozó perben érvényesített viszontkereset vagy kifogás kivételével - kártérítési igény csak az első, az utolsó vagy az ellen a fuvarozó ellen érvényesíthető, aki a fuvarozásnak azt a részét végezte, amelynek folyamán az elveszést, megsérülést vagy a késedelmet okozó esemény bekövetkezett; kereset egyidejűleg a fuvarozók közül több ellen is indítható. Ugyanakkor az ítélőtábla nem osztotta a CMR 36. Cikkével kapcsolatos felperesi álláspontot mivel - a 36. Cikket együtt értelmezve a CMR 3. Cikkével - a feladó a 36. Cikk alapján több fuvarozóval szemben akkor érvényesítheti a kárigényét, ha a fuvarozás teljesítése érdekében több fuvarozóval kötött fuvarozási szerződést (nem pedig a fuvarozói alfuvarozó igénybevétele esetén), a fuvarozás során több fuvarozó szállította az árut és a fuvarozók közül többen okoztak önállóan kárt a feladónak. Az ítélőtábla szerint ezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a keresetet a II. r. alperessel szemben. Az elsőfokú bíróság helytállóan járt el, amikor a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján - miután az alperes 9. számú ellenkérelmében vitatta, a felperes által benyújtott szakértői jelentést - figyelmeztette a felperest a bizonyítási teherre, így a baleseti káresemény és a bekövetkezett kár közti okozati összefüggés, illetve a kár összegének bizonyítására. A bírói felhívásra felperes előadta (16. sz.), hogy amennyiben a bíróság a kár összegszerűségével kapcsolatos eddigi felperesi bizonyítási indítványt, valamint bizonyítékot nem tartaná elégségesnek, úgy indítványozza igazságügyi műszaki szakértő kirendelését annak megállapítására.