Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 114 A döntés szerint, továbbá az alperes indítványára kirendelt fuvarozási szakértőt arra kell nyilatkoztatni, hogy a bekövetkezett kár a csomagolás hiányosságai, a baleset utáni átrakás, raktározás nem megfelelősége, illetve az árunak a visszaszállítása során bekövetkezhetett-e (CMR 18. Cikk 1. pont); továbbá hogy a CD- és DVDpanelek a CMR 17. Cikk 4/b pontja alapján olyan árunak tekinthetőek-e, amelyek nem megfelelően csomagolt állapotban természetüknél fogva sérülésnek vannak kitéve. A döntés szerint lefolytatásra kerülő bizonyítási eljárás eredményeképpen kell a CMR 23. Cikk 3. pontjának figyelembevételével az értékét vesztett áru bruttó súlya - amennyiben az nem bizonyítható, annak nettó súlya - szerint megállapítani a limitált kár összegét. Azonban a kártérítés limitált volta folytán ebből a kártérítési öszszegből nem kerülhet levonásra az értékét vesztett panelekből felhasznált modulok értéke, mivel ilyen levonásnak csak a tényleges kár és teljes kártérítés esetén lehet helye. Továbbiak a jogesetről Az elsőfokú bíróság a II. r. alperessel szemben a keresetet arra figyelemmel utasította el, hogy a perbeli nemzetközi fuvarozási jogviszonyra a Ptk. 506. § (1) bekezdése alapján a CMR rendelkezéseit kell alkalmazni, melynek 3. Cikke szerint a fuvarozásra az I. r. alperes által igénybe vett II. r. alperes károkozó magatartásáért az I. r. alperes felel, amely kizárja a Ptk. 498. § (2) bekezdésének alkalmazhatóságát. Az elsőfokú bíróság határozatában megállapította, hogy az I. r. alperessel szemben a fuvarkár megtérítése iránti keresetet azért tartotta alaptalannak, mert álláspontja szerint a felperes - erre irányuló többszöri felhívás ellenére - nem bizonyította a kártérítési kereset összegét. A fuvarozott áru részleges megsérülése esetén ugyanis a CMR 25. Cikk 21b pontja alapján alkalmazandó 23. Cikk 3. pontja szerint a kártérítés összege limitált, az nem haladhatja meg a megsérült bruttó súly minden kilogrammja után számított 8,33 elszámolási egységet. A perbeli esetben a fuvarozott teljes rakomány bruttó súlya 1631 kilogrammban megállapítható volt, azonban a megsérült CD- és DVD-modulokat tartalmazó 3 raklap bruttó súlya nem. így a feladó által kiállított és csatolt számla csak a raklapok nettó súlyát jelezte külön-külön, a bruttó súlyt nem, ebből következően a károsodott 3 raklap nettó súlya nem volt meghatározható, arra figyelemmel sem, mert a megsérült áruk utóbb megsemmisítésre kerültek. Az elsőfokú bíróság a feladó alkalmazottja - „G" - tanúvallomása alapján úgy értékelte, hogy a felperes azt sem bizonyította, hogy a káresemény következtében keletkeztek közvetlenül a sérülések a CD és DVD optikai lejátszókban. A felperes az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést terjesztett elő, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az alperesek 3 658 476 Ft tőke és késedelmi kamatai egyetemleges megfizetésére való kötelezését kérte. AII. r. alperes kártérítési felelőssége tekintetében azzal érvelt, hogy álláspontja szerint a CMR 3. Cikke és a Ptk. 498. § (2) bekezdése nem tartalmaz eltérő rendelkezést az alvállalkozó magatartásáért való felelősség tekintetében, a károsult választása szerint érvényesítheti a fuvarozási jogviszonyból eredő igényét valamennyi fuvarozóval szemben, avagy meghatározott fuvarozókkal szemben. Kifejtette, hogy a CMR nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a megbízó a fuvarozót és alvállalkozóját akár egyetemlegesen is perelje.