Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

105 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések vetkeztében való közrehatását az eset körülményeire figyelemmel történő mérlegelés útján 80-20%-os arányban határozta meg, az alperesre kedvezőbben. A felperes a fuvardíj-követeléssel kapcsolatban a Pécsi ítélőtábla előtt folyamatban volt másodfokú eljárás során csatolta azt a tértivevényt, mely igazolja, hogy a 2002. július 11-én kelt felszólító levelét az alperes 2002. július 15-én átvette (Pécsi ítélőtábla Gf. IV. 30 343/2004/5/F/l. számú irat). Ez a felszólítás a Ptk. 327. § (1) bekezdésére figyelemmel az elévülést megszakította. Ugyancsak megszakította az elévülést a 2002. október 16-án kelt és az alperes jogi képviselője által október 18-án átvett, továbbá a 2003. október 13-án kelt és alperes által október 15-én, jogi képviselője által október 17-én átvett írásbeli felszólítás (G. 40 002/2004/1/F/9., l/F/10., 1/F/l 1. számú iratok). A keresetlevél 2004. január 15-én érkezett a bírósághoz, így a fuvardíj iránti követelés nem évült el, az ezzel ellentétes ítéleti rendelkezés, valamint az annak alapjául szolgáló indokolás téves, iratellenes, megalapozatlan. A felperes a Ptk. 494. § (2) bekezdésére figyelemmel igényt tarthat a fuvardíj akadály felmerültéig járó arányos részére. Az alperes által hivatkozott Ptk. 503. § (1) bekezdése a perben nem alkalmazható, hisz a küldemény sem teljes, sem részleges elvesztésére, illetőleg megsemmisülésére nem került sor, de alaptalan az alperesnek a Ptk. 494. § (2) bekezdés második fordulatára való hivatkozása is, hiszen a fuvardíj arányos része nem csak akkor jár a fuvarozónak, ha bizonyítja, hogy az akadályt a fuvarozás körén kívül felmerült ok idézte elő, hanem a rendelkezés első fordulata szerint akkor is, ha a fuvardíj meg nem fizetésével az alperes gazdagodna. Ez utóbbi a perbeli esetben kétséget kizáróan megállapítható. A fuvardíj arányos részének meghatározása során az ítélőtábla arra volt figyelemmel, hogy azt az alperes képviselője maga is a teljes fuvardíj 90%-ában jelölte meg (G. 40 095/2005/8. számú jegyzőkönyv.), ezt a mértéket az ítélőtábla is elfogadta. Az előzőekre figyelemmel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdés második fordulata alapján részben megváltoztatta, az alperest a fuvardíj 90%-ának megfizetésére, továbbá a magyarországi behozatallal, forgalomba helyezéssel kapcsolatos költségek fejében felperes által már megfizetett összeg 20%-ának visszafizetésére kötelezte. A kamattal kapcsolatos rendelkezések a Ptk. 301. § (1) bekezdésének a késedelemmel érintett időszak során többször módosított rendelkezésén, valamint a 30l/A. § (1) és (2) bekezdésén alapszanak. Az ítélőtábla a perköltség viseléséről a Pp. 81. § (1) bekezdésében foglaltak, tehát a pernyertesség-pervesztesség arányának figyelembevételével határozott (a felperes 29%-ban, míg az alperes 71%-ban minősül pernyertesnek). A felperes oldalán figyelembe vette a kereseti-, valamint a jelen eljárásban lerótt fellebbezési eljárási illetéket, az alperes oldalán értékelte az előlegezett szakértői díjat, mindkét fél javára felszámította a korábbi másodfokú eljárásokban megállapított másodfokú perköltséget, továbbá a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja, (5) és (6) bekezdése szerint megállapítható első- és másodfokú ügyvédi munkadíjból álló perköltség pernyertességgel arányos részét, és az egymással szembeni követelések Ptk. 296. § (1) bekezdése szerinti beszámítása után alperes javára fennmaradó különbözet megfizetésére kötelezte a felperest.