Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 98 leépítést. A perbeli rendes felmondást ezért az abban közölt indok alapján kellett vizsgálni. Összefoglaló indok esetén csupán olyan tények és körülmények bizonyítására van lehetőség, amelyek nem haladják meg az összefoglaló indok kereteit (MD 11/143., BH 1994/224.). A munkaviszony megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozat kötelező írásbelisége az indokolásra is vonatkozik [Mt. 87. § (2) bek.], az ezzel ellentétes alperesi érvelés téves. A tartalmatlan, közhelyszerű indok nem elégíti ki a világos indokolás törvényi követelményét (MK 95.), ezért az eljárt bíróságok törvénysértés nélkül vontak le következtetést a perbeli indokkal közölt rendes felmondás jogellenességére. Megalapozatlan az alperes felülvizsgálati érvelése a felperes munkaviszonya kezdő időpontját illetően is. Nem érintette a munkaviszony 1996. szeptember 12-ei kezdő időpontját az a körülmény, hogy a felek a határozatlan idejű munkaviszonyt utóbb határozott idejűvé módosították, mivel annak letelte után a továbbdolgozás folytán az adott munkaviszony újból határozatlan idejűvé vált. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Összegzés A vezető állású munkavállalóval indokolás nélküli rendes felmondás közölhető. A perbeli esetben a munkáltató rövid indokát adta a rendes felmondásnak, ezért vizsgálni kellett annak megfelelőségét. A feleslegesen indokolt rendes felmondás a nem megfelelő - közhelyszerű, nem világos - indokolás miatt jogellenesnek bizonyult. A munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy egyébként nem kellett volna indokolást adni a rendes felmondásban.