Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Sl Rendes felmondás Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a rendes felmondást megelőző alperesi magatartások a rendeltetésellenes joggyakorlást bizonyították, továbbá az alperesnél a felmondáskor nem került sor átszervezésre. A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése, és a felperes keresetét elutasító ítélet hozatala iránt - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy a perbeli felmondás előtt hárman - a felperes, B. J.-né és Cs. J.-né végeztek ügyintézői feladatokat, a felperessel közölt felmondáskor két főre csökkent a létszámuk, és B. J.-né munkaviszonyának 2005 áprilisában történt megszüntetésével fejeződött be a létszámcsökkentés folyamata; ezért a rendes felmondás ezen indoka valós és okszerű volt. Azzal érvelt, hogy a felmondás indoka egy folyamat részeként került megjelölésre, és a folyamat befejezettsége nem volt szükséges a felmondás jogszerűsége megállapításához. Vitatta a rendeltetésellenes joggyakorlást, mivel a felperes magatartása arra utalt, hogy ő nem kíván munkát végezni, a helyzetét nem volt hajlandó rendezni. Valótlan, hogy a távollétét fizetés nélküli szabadságnak tekintették, az íróasztal kinyitását pedig a társasági tevékenység ellátása tette szükségessé. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A felülvizsgálati kérelem nem volt alapos. A felperes az alperes rendes felmondása jogellenességére vonatkozó keresetét egyrészt a felmondás indokolása valótlan voltára, másrészt az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására alapította. Rendeltetésellenes joggyakorlás nem jöhet szóba, ha az érintett munkáltatói jognyilatkozat eleve valamely konkrét jogszabályba ütközik, ezért a felperes keresete alapján elsődlegesen az utóbbit kellett vizsgálni, és a rendeltetésellenesség vizsgálatára csak a konkrét jogszabályba ütközés kizártsága esetén kerülhetett sor. A 2003. augusztus 27-én kelt rendes felmondás indokolása szerint az alperes gazdasági okokból az ügyintézői munkakörei számának csökkentésére kényszerült oly módon, hogy a jövőben ezt a munkakört a korábbi három személy helyett egy munkavállaló fogja ellátni. Az Mt. 89. § (2) bekezdése értelmében a felmondás ezen indokának valóságát és okszerűségét az alperesnek kellett bizonyítania. Az alperes általánosságban helytállóan hivatkozott arra, hogy amennyiben a felmondás indokát a munkáltató egy folyamat részeként jelöli meg, a folyamat befejezettsége nem szükséges a felmondás jogszerűségének megállapításához (BH 2000/225.). Annak bizonyításául, miszerint a perbeli felmondásra is eszerint került sor, az alperes arra hivatkozott, hogy a felperessel közölt 2003. augusztus 27-ei rendes felmondást később követte a másik ügyintéző, nevezetesen B. J.-né munkaviszonyának 2005. április hónapban történt megszüntetése. Az előbbi módon történt létszámcsökkentés azonban nem értékelhető egy folyamat részeként, mivel a két megszüntetés között huzamos idő telt el, és a lényeges időbeli eltérés mellett semmilyen körülmény nem utalt a két munkaviszony-megszüntetés bármilyen kapcsolatára. Megalapozott ezért az eljárt bíróságok megállapítása, miszerint az alperes nem hajtott végre a felperessel közölt rendes felmondás indokolásában megjelölt létszámcsökkentést,