Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

12. Az egyetlen munkavállalóra vonatkozó létszámracionalizálásnál a közeli időszakban bekövetkezett munkaerőmozgásnak jelentősége van A felmondás indokának a felmondás közlésekor kell fennállnia. A létszámcsökkentési indok valósága és okszerűsége szempontjából azonban nem elég csupán az érintett munkavállaló munkaviszonya megszűnését figyelembe venni, hiszen az minden esetben csökkenést eredményez. Nem hagyható ezért figyelmen kívül a felmondás közlését megelőző, illetve követő időszakban bekövetkezett munkaerőmozgás, különösen a felmondási indok okszerűsége megítélésénél. (Mfv. II. 10.474/2006/3.) A jogvita tárgya és a tényállás A felperes keresetében az alperes a 2002. március 5-én kelt rendes felmondása jogellenességének megállapítását, eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását, valamint elmaradt munkabére és ennek kamata megfizetését kérte. A tényállás szerint a felperes 2000. október 16-ától állt határozatlan időre szóló munkaszerződéssel raktári kiszedő munkakörben az alperesnél munkaviszonyban. A felperes munkaviszonyát az alperes a 2002. március 5-én kelt rendes felmondással 2002. május 1. napjával megszüntette. A felmondást azzal indokolta, hogy a piaci körülményekhez történő alkalmazkodás miatt az alperesnél átszervezést és létszám-racionalizálást kell végrehajtani. A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a felmondás indoka nem felel meg a valóságnak, mert az alperesnél nem valósult meg átszervezés, emellett a munkaviszonya felmondását megelőző időben az alperes új munkavállalókat alkalmazott. A felülvizsgálni kért első és másodfokú ítélet A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és kötelezte 1 568 238 Ft elmaradt munkabér és ezen összeg kamata megfizetésére. A munkaügyi bíróság a csatolt jelenléti ívekből megállapította, hogy az alperes 2001. szeptember l-jétől a raktári kiszedői munkakörben nem csökkentette, hanem növelte a létszámot (R. P. Á.-t 2002. január 29-étől, K. G.-t 2002. február l-jétől szintén raktári kiszedőként alkalmazta). Az átszervezésből eredő létszámleépítésre alapozott munkáltatói rendes felmondás indokának valótlanságát állapította meg. Álláspontja szerint az átszervezéssel kapcsolatban nem lehetett figyelembe venni D. S., Sz. É. és B. A. munkavállalói rendes felmondással megszüntetett munkaviszonyát. Rámutatott arra, hogy a munkáltatói rendes felmondás jogszerűségének vizsgálatán kívül esik az a körülmény, hogy a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése milyen gazdasági indokokon alapult. Megállapította az ítélet, hogy 2002