Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 58 A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. A munkáltatói jogkör gyakorlójának személyét illetően törvénysértés nélkül állapították meg az eljáró bíróságok, hogy az üzemeltetési igazgató ezen jogkörrel felruházott személy volt. A munkaszerződés-módosítás ugyan nem nevesíti a munkáltatói jogkör gyakorlójának személyében bekövetkezett változást, de azt egyértelműen rögzíti, hogy a felperes a feladatait a továbbiakban az üzemeltetési igazgató alárendeltségében látja el. A felperes maga is tisztában volt azzal a ténnyel, hogy F. B. a munkáltatói jogkör gyakorlója, hiszen személyes meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy „2002. október 14-e előtt a munkaszerződés szerint a vezérigazgató-helyettes volt főnököm, majd lett az üzemeltetési igazgató F. B. személyében, a vezérigazgató-helyettesi poszt megszűnt". Az a körülmény, hogy a felperes a munkáltatói jogkör gyakorlóját nem tekintette „hiteles személynek" nem változtat azon a tényen, hogy az üzemeltetési igazgató munkáltatói jogkör gyakorlásával felruházott személy volt, és erről a felperes is tudomással bírt. Ezt támasztja alá a felperes azon nyilatkozata is, hogy „ezeket a lehetőségeket én magam vetettem fel F. B. részére arra az esetre nézve, ha megszűnne az ügyeletes műszaki szolgálat". Amennyiben nem tekintette a felperes munkáltatói jogkör gyakorlójának az üzemeltetési igazgatót, indokolatlan lett volna helyzetének későbbi rendezését vele tisztázni, illetve az esetleg továbbfoglalkoztatás lehetőségét vele egyeztetni. Az alperesnél megvalósuló átszervezés, munkakör-átcsoportosítás és létszámleépítés tényét alapvetően és összességében a felperes maga sem vitatta, sérelmezte azonban, hogy azok a szervezeti és működési szabályzatban nem jelentek meg munkaviszonyának megszüntetése időpontjában. A felperes úgy nyilatkozott, hogy „ügyeletes műszaki szolgálat, amelynek csoportvezetője voltam a legutóbbi időben a gyakorlatban már nem létezik, de papíron igen gyakorlati haszna az én munkámnak nem lett volna". A bíróságok törvénysértés nélkül állapították meg, hogy az alperesnél az átszervezés megtörtént és az a felperes munkakörére is kihatással volt. A következetes bírói gyakorlat szerint pedig bizonyított átszervezés, munkakörmegszüntetés a munkáltató rendes felmondása jogszerű indokának minősül, függetlenül attól, hogy e döntés alapján a szervezeti változásokat mikor foglalták írásba, illetve azok adminisztrálása mikor történt meg (BH 2004/432.). Jogszabálysértés nélkül állapította meg azt is a jogerős ítélet, hogy a felperes által hivatkozott két új munkakör nem a felmondás idején, hanem később létesült, és a felperes által korábban betöltött munkakörrel átfedés nem állapítható meg. Megalapozatlan a felülvizsgálati kérelem azon okfejtése is, miszerint törvénysértést követett el az alperes, amikor rendes felmondását az Mt. 96. §-ára alapította. Az ítélkezési gyakorlat szerint a felmondás jogszerűségét nem érinti, ha az nem vagy tévesen hivatkozik jogszabályi előírásra, a jogellenesség vizsgálata szempontjából a felmondás indokolásában írt tényállásnak van jelentősége (BH 2001/142.). Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet elutasította.