Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

37 Rendes felmondás lát. Részletesen kifejtett, és a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésével alátámasztott álláspontja szerint jogszerűtlen az átszervezéssel és minőségi cserével indokolt ren­des felmondás, mivel az új munkavállaló munkaköre megegyezett a felperesével, az állított többletfeladatok a perben nem bizonyosodtak be, és bár az új munkavállaló iskolai végzettsége magasabb a felperesénél, szakmai gyakorlattal nem rendelkezett. Az eljárt bíróságok nem tárták fel kellően a tényállást, hogy valóban igény volt-e a magasabb szintű munkavégzésre, illetve az megvalósult-e, nem értékelték, hogy a felperes kettős munkakört látott el. Az alperes az átszervezést, a feladatok átcso­portosítását nem bizonyította, a bizonyítékok ennek ellenkezőjét támasztották alá [Pp. 206. § (1) bek.], a felmondás indoka tehát nem volt valós és okszerű, továbbá nem felelt meg a világosság követelményének sem, mivel abból nem tűnt ki, hogy a felperes munkájára miért nincs szükség. Rendeltetésellenes joggyakorlásra a felette­sével való konfliktusával összefüggésben hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. Az első- és a másodfokú bíróság a bizonyítékok - különösen a munkaköri leírá­sok - egybevetése alapján következtettek arra, hogy a perbeli munkakörök eltérőek. Helytállóan, a bírói gyakorlat figyelembevételével állapították meg, hogy átszerve­zésnek minősült a munkaköri feladatok átcsoportosítása, a munkakör új feladatokkal bővítése. Mindezek miatt a felperes alap nélkül hivatkozott a munkakörök azonossá­gára és az átszervezés hiányára. A perbeli bizonyítékokból továbbá helytállóan álla­pították meg azt is, hogy az újonnan alkalmazott munkavállaló magasabb iskolai végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezett, az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint 1997-től egy nemzetközi autókölcsönző cégnél pénzügyi, számviteli tevé­kenységet végzett, tehát rendelkezett az alperes által eldöntött és elvárt szakmai gya­korlattal. A minőségi cserével indokolt rendes felmondás esetén munkáltatói hatáskörbe tartozik az adott munkakör magasabb színvonalú ellátása megvalósulásához meg­kívánt feltételek, szempontok meghatározása [Mt. 89. § (3) bek., EBH 2003/968]. A munkakör célszerű átszervezése, az abban alkalmazott munkavállaló iskolai vég­zettségére, szakképzettségére, gyakorlatára vonatkozó munkáltatói döntés a munka­ügyi vita keretein kívül esik, ezért nincs lehetőség arra, hogy a munkaügyi jogvitá­ban eljáró bíróságok a rendes felmondást célszerűségi, gazdálkodási szempontból vizsgálják. Mindezek miatt a felperes alap nélkül hivatkozott ebben a körben tör­vénysértésre, a tényállás feltáratlanságára, az Mt. 89. § (2) és (3) bekezdése, vala­mint az MK 95. számú állásfoglalása megsértésére. Önmagában tehát az a körülmény, hogy az alperes bizonyítottan a felperes mun­kaköréhez képest új feladatokat tartalmazó pénzügyi előadói munkakör létrehozásá­ról, és ebben a felperesnél magasabb iskolai végzettségű és a munkakörhöz szüksé­ges szakképzettségű és gyakorlatú személy okszerű alkalmazásáról döntött, az ezzel indokolt rendes felmondás jogszerűségét megállapíthatóvá tette, továbbá azt a pénz­ügyi vezetővel fennálló esetleges konfliktus nem érintette. A perbeli rendes felmondás indokolása a kifejtettekből következően világos és egyértelmű volt, abból nyilvánvalóan kitűnt, hogy a felperes munkájára a továbbiak-

Next

/
Thumbnails
Contents