Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

37 Rendes felmondás lát. Részletesen kifejtett, és a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésével alátámasztott álláspontja szerint jogszerűtlen az átszervezéssel és minőségi cserével indokolt rendes felmondás, mivel az új munkavállaló munkaköre megegyezett a felperesével, az állított többletfeladatok a perben nem bizonyosodtak be, és bár az új munkavállaló iskolai végzettsége magasabb a felperesénél, szakmai gyakorlattal nem rendelkezett. Az eljárt bíróságok nem tárták fel kellően a tényállást, hogy valóban igény volt-e a magasabb szintű munkavégzésre, illetve az megvalósult-e, nem értékelték, hogy a felperes kettős munkakört látott el. Az alperes az átszervezést, a feladatok átcsoportosítását nem bizonyította, a bizonyítékok ennek ellenkezőjét támasztották alá [Pp. 206. § (1) bek.], a felmondás indoka tehát nem volt valós és okszerű, továbbá nem felelt meg a világosság követelményének sem, mivel abból nem tűnt ki, hogy a felperes munkájára miért nincs szükség. Rendeltetésellenes joggyakorlásra a felettesével való konfliktusával összefüggésben hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. Az első- és a másodfokú bíróság a bizonyítékok - különösen a munkaköri leírások - egybevetése alapján következtettek arra, hogy a perbeli munkakörök eltérőek. Helytállóan, a bírói gyakorlat figyelembevételével állapították meg, hogy átszervezésnek minősült a munkaköri feladatok átcsoportosítása, a munkakör új feladatokkal bővítése. Mindezek miatt a felperes alap nélkül hivatkozott a munkakörök azonosságára és az átszervezés hiányára. A perbeli bizonyítékokból továbbá helytállóan állapították meg azt is, hogy az újonnan alkalmazott munkavállaló magasabb iskolai végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezett, az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint 1997-től egy nemzetközi autókölcsönző cégnél pénzügyi, számviteli tevékenységet végzett, tehát rendelkezett az alperes által eldöntött és elvárt szakmai gyakorlattal. A minőségi cserével indokolt rendes felmondás esetén munkáltatói hatáskörbe tartozik az adott munkakör magasabb színvonalú ellátása megvalósulásához megkívánt feltételek, szempontok meghatározása [Mt. 89. § (3) bek., EBH 2003/968]. A munkakör célszerű átszervezése, az abban alkalmazott munkavállaló iskolai végzettségére, szakképzettségére, gyakorlatára vonatkozó munkáltatói döntés a munkaügyi vita keretein kívül esik, ezért nincs lehetőség arra, hogy a munkaügyi jogvitában eljáró bíróságok a rendes felmondást célszerűségi, gazdálkodási szempontból vizsgálják. Mindezek miatt a felperes alap nélkül hivatkozott ebben a körben törvénysértésre, a tényállás feltáratlanságára, az Mt. 89. § (2) és (3) bekezdése, valamint az MK 95. számú állásfoglalása megsértésére. Önmagában tehát az a körülmény, hogy az alperes bizonyítottan a felperes munkaköréhez képest új feladatokat tartalmazó pénzügyi előadói munkakör létrehozásáról, és ebben a felperesnél magasabb iskolai végzettségű és a munkakörhöz szükséges szakképzettségű és gyakorlatú személy okszerű alkalmazásáról döntött, az ezzel indokolt rendes felmondás jogszerűségét megállapíthatóvá tette, továbbá azt a pénzügyi vezetővel fennálló esetleges konfliktus nem érintette. A perbeli rendes felmondás indokolása a kifejtettekből következően világos és egyértelmű volt, abból nyilvánvalóan kitűnt, hogy a felperes munkájára a továbbiak-