Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

3. Létszámcsökkentés, átszervezés, munkaköri feladatelosztás, szervezeti változás Ha a létszámcsökkentési javaslat a felpereseket személy szerint megjelöli és munkaköri feladataik szétosztásáról rendelkezik, ez a munkaviszonyuk felmondását megalapozta. Az átszervezés fogalmán nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változtatást, hanem a korábbi munkaköri feladatelosztás változtatását is érteni kell (MJD1/115.). Az átszervezés körébe tartozik a munkakör-megszűnést eredményező létszámcsökkentés, ami megvalósulhat munkaszervezési, illetve szervezeti változásokkal párhuzamosan és azoktól függetlenül is. (Mfv. I. 10.763/2007/3.). A jogvita tárgya és a tényállás A felperesek keresetükben a munkáltatói felmondás jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérték, eredeti munkakörbe történő visszahelyezésük mellőzésével. A megállapított tényállás szerint az alperes HR igazgatója B. Gy. 2005. augusztus 26-án jelentette az alperes ügyvezetőjének, hogy 2003-tól kezdődően az üzletág forgalmi mutatói romlottak. Tájékoztatta az ügyvezetőt arról, hogy az üzletág működésében milyen további központosításokra kerül sor, hogy a visszáru ügyintézését 2005 októberétől nem a területi képviselők, hanem a szerviz üzletág dolgozói fogják ellenőrizni. Javaslatot tett egy új szervezeti felépítésre, és ezzel együtt a felperesek munkaviszonyának megszüntetésére. A munkáltató 2005. augusztus 30-án kelt rendes felmondással szüntette meg a felperesek munkaviszonyát átszervezésre hivatkozással, amelynek következtében munkakörük az anyavállalat döntése alapján Magyarországon megszűnt. A felülvizsgálni kért első és másodfokú ítélet A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperesek munkaviszonyát, és azok az ítélet jogerőre emelkedésének napjával szűnnek meg. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a területi képviselői munkakör megszűnése nem lehetett volna valós indoka a felperesek felmondásának. A II. rendű felperes esetében bizonyítást nyert, hogy őt nem területi képviselőként, hanem menedzserként foglalkoztatták. Ennek a munkakörnek a megszüntetésére a felmondást megelőző levelezés még csak utalást sem tett. A bíróság különös tekintettel a felmondást megelőző HR igazgatói jelentésre úgy ítélte meg, hogy a felperesek