Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

31 Rendes felmondás Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság korábbi döntésével azonos új határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a perben tanúvallomásokkal bizonyította a raktárvezető-helyettesi munkakör tényleges létrehozatalát, az új alkalmazott ezen munkakörbe történt felvételét. Valótlan a felperesi munkakör megszüntetésének hiányára levont jogerős ítéleti következtetés is, mivel a külső vállalkozók bevonását bizonyította. Előadta, hogy a létszámát 16 főről a felperesi felmondással 15 főre csökkentette, a tevékenységi körébe tartozó raktározási és árukezelési minőség-ellenőrzési rendszerhez csatlakozás - amelyet az Európai Unió is megkövetel - tette szükségessé az átszervezést. A minőségbiztosítási követelményrendszer kötelező szabályairól 1999-ben és 2002ben kiadott miniszteri rendeletek rendelkeztek. Érvelése szerint a munkaköri feladatok megmaradtak, de „komplex tevékenységről" lévén szó, „a munkakör ebben a formában megszűnt", az új alkalmazott csak a külső szállítási kör kialakulásáig végez „rendszeresebben" árufuvarozást, „később várhatóan ez a kiegészítő feladata is megszűnik". Arra is hivatkozott, hogy az eljárás folyamán folyamatosan és közvetlen módon bizonyította a továbbalkalmazás lehetetlenségét. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmét alaptalannak minősítette. Az alperes a felperessel közölt rendes felmondás okát a hatékonyabb működés érdekében történt átszervezésben és ezzel összefüggésben a felperes munkaköre megszüntetésében jelölte meg, ezért a jognyilatkozatot ezen indok alapján kellett minősíteni azzal, hogy az indok valós és okszerű voltának bizonyítása az alperest terhelte [Mt. 89. § (2) bek.]. A másodfokú eljárásban már nem volt vitatott, hogy a felperes eredeti szállításvezetői munkaköre írásbeli módosítás nélkül is gépkocsivezető munkakörre módosult már jóval a rendes felmondás előtt [Mt. 76. § (2) bek.]. A szállításvezetői munkakör J. S.-hoz került, aki egyben raktárvezető is lett. A gépkocsivezetői munkakörben ketten dolgoztak, éspedig S. F. és a felperes. Az sem volt vitás, hogy az alperes 2001től külső cégekkel fuvarozási szállítmányozási szerződéseket kötött, továbbá a felperessel közölt rendes felmondást követő napon alkalmazta V. Zs.-t raktárvezető-helyettes elnevezésű munkakörbe. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az átszervezéssel és a munkakör megszüntetésével indokolt rendes felmondás megalapozottsága körében új munkavállaló alkalmazása esetén különös gonddal kell vizsgálni a felmondási indok valóságát. Ennek során nem a munkakörök megnevezésének, hanem a munkakörbe tartozó feladatoknak, a munkakörök tényleges tartalmának van jelentősége [Mt. 89. § (2) bek., BH 2001/38.]. Az előbbiek tekintetében az alperes felülvizsgálati kérelmében - tartalmát illetően - a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését panaszolta, ebben a körben azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok újra mérlegelésének, azaz felülmérlegelésnek [Pp. 270. § (2) bek., BH 1999/44.]. A felülvizsgálati kérelem ugyanakkor egyetlen konkrét bizonyíték tekintetében sem hivatkozott iratellenes, kirívóan okszerűtlen vagy logikátlan értékelésre. A felperes helytállóan érvelt a felülvizsgálati ellenkérelmében arról, hogy az alperes által a felülvizsgálati kérelmében meg-