Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 140 A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A felülvizsgálati kérelem nem volt alapos. Az Mt. 18. §-a szerint a törvény alkalmazásában szakszervezeten a munkavállalóknak minden olyan szervezetét érteni kell, amelynek elsődleges célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése. Az Mt. a szakszervezeteknek a tevékenységük ellátásához különböző jogokat biztosít. A jogok egy része attól függ, hogy az adott szakszervezet valamilyen munkáltatónál müködtet-e szervezetet, valamint az üzemi tanácsválasztáson a jelöltjei olyan támogatottságot értek-e el, aminek következtében a szakszervezet reprezentatívnak minősül. Más jogok tekintetében ilyen feltétel nincs, így a választott szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelme (Mt. 28. §) sem függ attól, hogy a szakszervezet a munkáltatónál müködik-e vagy sem. A hatóságok - szorosan vett kivételtől eltekintve - a szakszervezet működését nem vizsgálhatják, így azt sem, hogy az egyébként alapszabállyal rendelkező és bírósági nyilvántartásba vett szakszervezet ténylegesen végez-e az Mt. 18. §-ának körébe tartozó tevékenységet, illetőleg megválasztott tisztségviselője miként vesz részt a munkavállalók érdekeinek védelmében. Ettől eltérően azonban a munkaügyi perben vizsgálni lehet, hogy a szabályszerűen létrejött szakszervezet ténylegesen létezik-e, ennek következtében a megválasztott tisztségviselőt az Mt. 28. §-a szerinti védelem megilleti-e. Ha ugyanis a szakszervezet a nyilvántartásba történt bejegyzés ellenére ténylegesen nem működik, a tisztségviselőnek valamikor megválasztott munkavállaló munkajogi védelemre nem tarthat igényt. A megyei bíróság végzésével az M.-i T. D. Független Szakszervezetét, majd 1993. november 30. napján a 9. sorszámú végzésével a felperest a kérdéses szakszervezet képviselőjeként nyilvántartásba vette. A szakszervezetet az alperes M.-i T. Igazgatóságának dolgozói hozták létre, tagja az Igazgatóság dolgozója vagy nyugdíjasa lehet. A felperes munkahelye az M.- Igazgatóság volt, ami belső átszervezés folytán az I. Igazgatóság szervezetébe került. Az alperes a szakszervezet létezéséről, a felperes választott tisztségéről nem tudott. A felperes a munkaviszonyának fennállása alatt az érdek-képviseleti tevékenységéhez munkaidő-kedvezményt nem kért. Maga a felperes adta elő, hogy az átszervezés következtében a szakszervezet vezetéséből többeknek a munkaviszonya megszűnt, érdemleges tevékenységet sem a szakszervezet, sem a maga részéről nem tud bizonyítani, az egyetértési jogot gyakorló szakszervezeti szervet nem tudta megjelölni. Ilyen körülmények mellett okszerűen vizsgálták az eljárt bíróságok, hogy a felperes létező szakszervezet tisztségviselője-e és ebből eredően felmondási védelem alatt áll-e. A felperes kizárólag a bejegyzés tényére hivatkozott, ami szerint a rendes felmondás közlésekor is az M.-i T. D. Független Szakszervezetének képviselője volt. A per adatai azonban ennek ellentmondanak. Ezzel kapcsolatban lényeges, hogy az 1991ben elfogadott alapszabály szerint a tisztségviselőket a közgyűlés két évre választja, és legfeljebb egy alkalommal újra választhatók. Ez utóbbi korlátozás a Számvizsgáló Bizottság tagjaira nem vonatkozik. A felperes tisztségviselőként történt bejegyzésétől a rendes felmondásig közel négy év telt el. A felperes a perben bizonyíthatta