Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 106 ményét. Továbbá az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az alperes a perben csak állította, de semmivel sem bizonyította a (másik házfelügyelőhöz képest) a felperes házfelügyelői feladatai korábbiakhoz képest felére történt csökkenését, ami a 4 órás foglalkoztatást indokolhatta. Az előbbiekhez képest a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az alperes az Mt. 89. § (2) bekezdése ellenére nem bizonyította az egymással összefüggő és ezért együttesen elbírálható rendes felmondási okok valós és okszerű voltát. Akifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság - vizsgálva a jogerős ítéletnek a rendes felmondás jogellenességének megállapítására és a jogkövetkezmények alkalmazására irányulóan az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztató és a keresetet elutasító rendelkezését - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét (a kifejtett módosított indokolással) helybenhagyta azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság jelen ítélete minősül a munkaviszony-megszűnés időpontja szempontjából jogerős ítéletnek. Összegzés Amikor a munkavállaló megtudta, hogy minimálbér alatt foglalkoztatják, és kérte a törvényes bérét, a munkáltató részmunkaidős munkaszerződéssel akarta megoldani a „problémát". Kialakult a munkajogi konfliktus, amelyet a munkáltató újabb jogellenességgel tetézett, mert azzal az indokkal közölt a munkavállalóval rendes felmondást, hogy neki részmunkaidős munkavállalóra lenne szüksége a teljes munkaidős azonos munkakörü másik munkavállaló mellett.