Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 100 A felülvizsgálni kért első és másodfokú ítélet A munkaügyi bíróság ítéletével felperes keresetének részben helyt adott. Megálla­pította a felmondás jogellenességét és az alperest felperes javára 108 000 Ft és ka­matai, valamint az ítélet jogerőre emelkedéséig járó átlagkereset megfizetésére köte­lezte. A bíróság álláspontja szerint nem nyert bizonyítást, hogy a felperes megszegte a magatartási szabályokat, mert az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes lopás szándékával vette magához a cipőt és fizetés nélkül akart távozni. Ily módon a felmondás indokolása nem felelt meg a valóságnak. A fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése tekintetében a felperes keresetét elutasította. Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bí­róság ítéletét a felmondás hatálytalanítása tekintetében megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A tanulmányi költségek megtérítését illetően az elsőfokú bíró­ság ítéletét hatályon kívül helyezte, és e körben a munkaügyi bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az ítélet indokolásában a me­gyei bíróság - a bizonyítási eljárás kiegészítése alapján - kifejtette, hogy a felperes nem volt körültekintő, nem járt el kellő gondossággal és emiatt került olyan félreért­hető helyzetbe, amely azt a benyomást kelthette, hogy az árut fizetés nélkül akarja elvinni. Mindezek alapján megállapította, hogy a felmondás indoka való, és így a felmondás jogszerű. Ajogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Az Mt. 89. § (2) be­kezdésébe ütköző törvénysértésre hivatkozva támadta ajogerős ítéletet. Álláspontja szerint a munkáltató nem bizonyította a felmondásban megjelölt súlyosan jogsértő magatartást. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A felülvizsgálati kérelem nem volt alapos. A perben a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint megállapított és a felülvizsgálati eljá­rásban is irányadó tényállás alapján okszerűen lehet következtetni arra, hogy a felpe­resnek a cipővásárlás során tanúsított magatartása félreérthető volt, az önkiszolgáló üzletekben fokozottan szükséges körültekintést elmulasztotta. Ezt helytállóan érté­kelte a megyei bíróság a felmondás indokául megjelölt magatartási szabályszegés­ként. A felülvizsgálati kérelem a lopás szándéka bizonyítottságának hiányára hivatkoz­va sérelmezte a felmondási indok valóságának megállapítását. Ezt az érvelést a Leg­felsőbb Bíróság tévesnek találta, mert a felmondást az alperes nem a lopás miatti jogsértő magatartással, hanem magatartási szabályszegéssel indokolta. A felperes maga is akként nyilatkozott, hogy utólag számára is úgy tünt, viselkedése bizonyos szokásokkal nem egyezett. A tanulmányi szerződés 5. és 7. pontjában foglalt kiköté­sek pedig egyértelműen jelzik, hogy a Japánban tartózkodó munkavállalók magatar­tásával szemben fokozott elvárások érvényesültek, és ennek a felperes is tudatában volt. A felperesnek a munkáltatói felmondás indokául megjelölt magatartása ezen elvárásoknak nyilvánvalóan nem felelt meg. Ezzel összefüggésben viszont a kikép­zés meghiúsulása folytán a munkaviszony fenntartása lehetetlenné vált. A kifejtettek figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság a felmondás való és ok­szerű indoka alapján a munkaviszony felmondását jogszerűnek találta. Ezért a felül­vizsgálati kérelemmel alaptalanul támadott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Next

/
Thumbnails
Contents