Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

89 BDT2006. 1303. A Szegedi ítélőtábla az alperes fellebbezését nagyobb részben alaptalannak találta. Az alperesi fellebbezésnek az ügylegitimáció, igényérvényesítési jogosultság hiányával kapcsolatos érvelése téves. A vállalkozási szerződés 2002. május 23. napján a peres felek között jött létre, ennélfogva a szerződésből fakadó igényeket az alperessel szemben - szerződő félként - a felperes érvényesíthette. Ezen igények közé tartozik a szerződés megszegéséből eredő, a hibás teljesítésen alapuló, illetve a meghiúsulás miatti követelések (pl. kötbér) egyaránt. A felperesnek ahhoz, hogy az általa megkötött szerződésből eredő igényt az alperessel szemben érvényesítse, semmilyen engedményezésre nem volt szüksége. Amikor az önkormányzat az erre a célra, a felperes javára elkülönített pénzeszközökből az alperes részére kifizetést teljesített, a Ptk. 286. § (1) bekezdése szerint harmadik személy részéről olyan teljesítés történt, melyhez a felperes külön hozzájárulására nem volt szükség. Miután a felperes javára kifejezetten megjelölt célra elkülönített pénzeszközökből történt a kifizetés, valamennyi érintett számára nyilvánvaló volt, hogy az összeget az építési-vállalkozási jogviszonyban kell elszámolni, mely szerződés jogosulti pozíciójában a felperes szerepelt. Az előbbiektől függetlenül az önkormányzat és a felperes között létrejött engedményezés után semmiféle kétség nem maradhatott azzal kapcsolatban, hogy a mintegy 89 millió Ft-os összeg visszakövetelésével kapcsolatos igényt a felperes jelen perben érvényesítheti, a jog a felperest megilleti. Az engedményezés anyagi jogi jogintézmény, amelynek esetenként eljárásjogi következményeit is le kell vonni. A Ptk. 329. § (1) bekezdése értelmében az engedményezés anyagi jogi következménye, hogy az engedményező és az adós közötti kötelemben alanyváltozás történik a jogosulti oldalon, a követelés az új jogosultra átszáll, ezt követően a követelést az engedményes jogosult érvényesíteni. Az engedményezésnek eljárásjogi következményei akkor lehetnek és vonhatók le, ha a per alapjául szolgáló jogviszonyban a per folyamán a polgári jog szabályai szerint jogutódlás történik. Ilyenkor a Pp. 61. § (1) bekezdése értelmében a jogutód a perbe önként beléphet, a bíróság pedig erről külön végzéssel határoz. Alaptalanul kifogásolta az alperes az engedményezés eljárásjogi következményei levonásának hiányát, a jelen perben ugyanis a keresetlevelet már eleve a későbbi engedményes terjesztette elő. A Pp. 48. §-ára történt alperesi hivatkozás nyilvánvalóan megalapozatlan. A felhívott rendelkezés szerint a perben fél csak az lehet (perbeli jogképesség), akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek. A perbeli jogképesség általános, absztrakt; nem arra ad választ, hogy a perben érvényesített konkrét jog megilleti-e a felperest, hanem arra, hogy jogi státusánál fogva általában ki lehet jogosult keresetlevél benyújtásával a per megindítására (aktív perbeli legitimáció). Ha a keresetlevelet nem jogképességgel rendelkező nyújtotta be, az ügy érdemi vizsgálata elmarad, e helyett a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja [Pp. 130. § (1) bek. e) pont], illetve, amennyiben a perindítás hatályai már beálltak, a pert megszünteti [Pp. 157. § a) pont]. A felperes, mint az önkormányzat által létrehozott költségvetési szerv jogképességgel (perképességgel) rendelkezik, ezért a perben felperesként szerepelhetett. A perbeli jogképesség absztrakt tartalmával szemben a perlési, igényérvényesítési jogosultság (kereshetőségi jog) arra a kérdésre ad választ, hogy a felperest a kereset-