Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

83 BDT2007. 1711. után a műszakilag indokolt, kimutatott és igazolt tényleges munka és költségek ellenértéke követelhető, a kivitelező ebben az esetben a többletmunkákat és pótmunkákat egyaránt érvényesítheti, függetlenül azok jogi minősítésétől, vagyis valamenynyi általa ténylegesen elvégzett munkatételt a felmérésben feltüntethet (BDT2000. 147.). Mellőzi ugyanakkor az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából azt a megállapítást, mely szerint az átalánydíjas megállapodáshoz olyan konkrét műszaki tartalom és költségvetés szükséges, amely az egyes tételeket és mennyiségeket ellenőrizhetővé teszi, mivel ennek hiányában utólagos jogvita esetén az elszámolás csak tételes alapon történhet meg (indokolás 5. oldal). Az átalányáras megállapodásnak nincs ilyen - jogszabályi vagy más jogértelmezési - feltétele, sőt a kialakult bírói gyakorlat szerint átalánydíjas építési szerződés esetén a szerződésben meghatározott munkának a tervtől részben eltérő tartalommal való elvégzése miatt sem térhetnek át a felek tételes elszámolásra, bármelyik fél ezzel kapcsolatos egyoldalú igénye - kifejezett, egyértelmű szerződésmódosítás hiányában - a szerződés átalánydíjas jellegén nem változtat (BH2004. 322., valamint LB 2000/1/201. Elvi Határozat II. rész). A perbeli esetben az előbbi téves indokoknak jelentősége azért nem volt, mert egyik fél sem tette vitássá, hogy a vállalkozói díjat tételes felmérésre utalással határozták meg, a felperest megillető vállalkozói díjat ennek megfelelően kell számítani. A felperes fellebbezésében kizárólag az akadályoztatási költség elszámolására tartott igényt, az áfa figyelembevétele mellett ezen a címen 1 423 351 Ft-ot követelt. Tény, hogy a vállalkozó a szerződés megkötésekor tudott arról, hogy olyan felújítási munkákat vállalt el, melyeket folyamatosan működő üzemben kell végeznie. Ezért vélelem szól amellett, hogy a felperes az őt megillető vállalkozói díjat ennek tudatában kalkulálta, az ezzel járó akadályoztatás miatti többletköltségeit a díjba beépítette. A perbeli szakértői vélemény alátámasztotta, hogy a költségvetés egyes tételeinél az időnormák magasabbak, erre épül a magasabb díj számítása, melyre a felperes jogszerűen tart igényt. Megismételte a szakértő a kiegészítő szakértői véleményében, hogy az átalakítási munkák időnormái 5-10%-kal magasabbak, mint az lenne új kivitelezés esetén. Helyesen utalt az alperes és a szakértő is arra, hogy a felperes az akadályoztatás ismeretében minden munkanemet érintően átlagolt, százalékos akadályoztatási költség megfizetésére akkor tarthatott volna igényt, amennyiben a szerződésben erre vonatkozó rendelkezést tesznek, ilyen megállapodásra azonban a felperes sem hivatkozott. E szerződéses kikötés hiányában a felperes a tételes elszámolás mellett azokat a bizonyított műszakilag indokolt többletköltségeit számíthatta fel az alperessel szemben, amelyek esetében egyedileg igazolja, hogy az előre reálisan számítható költségekhez képest is többletköltséget jelentettek. Az alperes műszaki ellenőre tanúvallomásában igazolta azt a felperesi állítást, amely szerint a felek megállapodása arra irányult, hogy a szükséges munkafolyamatoknak megfelelő munkaterületet a megrendelő biztosítani fogja, azonban a munkavégzésre alkalmas terület több esetben nem állt a felperes rendelkezésére. A tanú - azzal kapcsolatban, hogy mennyiben akadályozta a munkaterület állapota, az alperes munkavégzése a felperes munkáját - úgy nyilatkozott, hogy az ismert körűimé-