Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 54 október 18-i részleges átadás-átvétel után ténylegesen mikor vette birtokba az épületet, mert formális átadás-átvétel hiányában is ekkor bekövetkeztek a szerződés teljesítésének egyes joghatásai. (Ettől az időponttól kezdve például a késedelmi kötbérigény eleve megalapozatlan.) Az alperesek által érvényesített kötbérigénnyel kapcsolatosan ezen felül tisztázni kell az átadási késedelem okát. Az alperesek a Ptk. 306. § (5) bekezdésére alapított visszatartási jogával összefüggésben a másodfokú bíróság arra mutat rá, hogy a per során az alperesek szavatossági igényt nem terjesztettek elő. Ezért fel kell őket hívni, hogy jelöljék meg azokat a hibákat, hiányosságokat, valamint az érvényesíteni kívánt szavatossági jogot, mert ennek hiányában a visszatartási jog nem gyakorolható (BH1996. 544). A szavatossági igény előterjesztése esetén a szakértői véleménynek a hibás teljesítés kérdésére is ki kell térnie. Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az alperesek kártérítési igényük alapját képező tényeket felhívás ellenére nem jelölték meg, bizonyítékokat nem terjesztettek elő még a fellebbezésben sem. Ezért kártérítési igényük a per jelenlegi állása szerint megalapozatlan. A felperes követelésének az alperesek által vitatott, és így a késedelmi kamatfizetést érintő esedékességével kapcsolatban utal a másodfokú bíróság arra, hogy egyrészt a szerződés munkanemekre pontosítva nem rögzítette az egyes pénzügyi teljesítések tartalmát, másrészt a szerződés szerinti időpontban való esedékességet az alperesek 2001 decemberéig nem vitatatták. Az I. rendű alperes 2001. október 16-án engedményezési nyilatkozatot tett, a 2001. október 26-án kelt okiratban a követelés esedékességét és annak értékét is elismerte az I. rendű alperes, így - függetlenül attól, hogy a 2001. november 26-i megállapodást az I. rendű alperes cégjegyzési joggal nem rendelkező kültagja írta alá, így az a Ptk. 242. § szerint érvényes tartozáselismerésnek nem minősül - a szerződés szerinti ütemezésből a 2001. október 16-án kelt okiratból és az október 26-i levélből következően az alperesekre hárul a bizonyítás terhe arra nézve, hogy a 16 000 000 Ft díj a felperes által megjelölt időpontban nem vált esedékessé. Fel kell tehát hívni az alpereseket a bizonyítékok bejelentésére, ennek hiányában az esedékesség a felperes által megjelölt időpontban állapítható meg. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. rendű és a II. rendű alperest egyetemlegesen marasztalta, ugyanakkor úgy rendelkezett, hogy a II. rendű alperes a felperes felé akkor köteles teljesíteni, ha a marasztalási összeg az I. rendű alperes vagyonából nem hajtható be. A Ptk. 337. § (1) bekezdése szerint egyetemleges kötelezettség esetében minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben bármelyikük teljesít vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, a jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik. A Gt. 101. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a betéti társaság beltagjának felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan, és a többi beltaggal egyetemleges. A Gt. 90. § (1) bekezdése szerint a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel saját vagyonával. A beltag felelőssége tehát mögöttes felelősség, a beltag akkor köteles saját vagyonával helytállni a társaság tartozásáért, ha a társasági vagyon a követelést nem fedezi. Felelőssége nem a társasággal, hanem a többi beltaggal egyetemleges.