Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)
47 Szegedi ítélőtábla Gf. 1. 30 411/2006/3. szerződések esetében érvényesül ugyanakkor az az elv, hogy az elmaradt munkák után díjazásra a vállalkozó nem jogosult. A munkaeredmény egy meghatározott részének elmaradása, illetve más, alacsonyabb értékű munkával való pótlása esetén (pl. adott esetben nem készült volna el a beléptető vagy a tűzvédelmi rendszer, elmarad a védőcsövezés, illetve a vezetékezés, stb.) az elmaradt munkaeredmény vállalkozói díját átalánydíjas szerződésnél is le kell vonni. Ilyen elmaradt munkarész azonban a perbeli esetben nem volt. Miután a felperes a megvalósulási tervet is az alperes birtokába adta, a szerződésben foglalt kötelezettségeit maradéktalanul teljesítette. Az alperes fellebbezésében az elmaradt munka címén gyakorolható levonást tévesen akként értelmezte, bármilyen mennyiségi eltérés alapot adhat arra, hogy a felvállalt teljes szerződéses munkát utólag tételesen felmérjék. Valójában ez azt jelentené, a szerződéstől eltérő módon a felperes nem átalánydíjban részesül, hanem a vállalkozói díjat tételes felméréssel számítják ki. Az alperesi álláspont ellentétes a szerződés rendelkezésével, ezért az utólagos, tételes felmérés hiányát kifogásoló fellebbezése alaptalannak bizonyult. A pótmunka a megrendelő által a szerződés megkötése után pótlólag elrendelt (megrendelt) munkákat, az újfajta megrendelői igényeket jelenti. Átalánydíjas vállalkozási szerződés esetén a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt bizonyítási szabály értelmében általában a kivitelezőnek kell bizonyítania, hogy a megrendelő pótlólag mikor, milyen műszaki tartalommal, mely munkákat rendelte meg, mely pótmunkának minősülő munkarészek teljesítését fogadta el, ezért részére milyen összegű díj számítható. A perbeli esetben azonban az történt, hogy a felek külön szerződésben rögzítették a pótmunkákat, az alperes az ott megjelölt tételek után járó vállalkozói díj kiegyenlítését megállapodásban kifejezetten vállalta. A teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt megállapodással szemben már az alperesnek kellett volna bizonyítani, hogy a megállapodás olyan tételeket tartalmaz, amelyek a korábbi (eredeti) szerződésnek is a műszaki tartalmához tartoztak, így megfizetésük kétszeres kiegyenlítést jelentene. Az elsőfokú bíróság a perbeli szakértői véleményt helyesen értékelve megalapozottan következtetett arra, hogy a peres felek között 2004. január 2-án létrejött külön megállapodás - a szakvélemény szerinti mértékben - pótmunkák végzését célozta. A pótmunkák esetén valóban indokolt volt a tételes elszámolás szerinti felmérés. A szakértő egybevetette az eredeti szerződéses műszaki tartalmat az elkészült, megvalósult tartalommal, a pótmunkák körét és ezek után a felperest megillető vállalkozói díj összegét is helyesen értékelte, az aggálytalan szakértői vélemény alapján hozott elsőfokú ítéletet ebben a részében az ítélőtábla helyes indokai szerint hagyta helyben. A beléptető rendszer hibájára alapított kifogását az alperes nem tudta bizonyítani. A szakértői vélemény szerint a jelfogók kattogása természetes jelenség volt, hibának nem tekinthető. Amennyiben nem marad el a terveken szereplő előtér és szoba közötti ajtók kialakítása, úgy ez a szálloda vendégeit nem zavarhatta volna. A perbeli bizonyítékok egybevetése, értékelése alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által elvégzett valamennyi munka rendeltetésszerű használatra alkalmas volt, igazolja ezt az is, hogy a tulajdonos átvette, használatba vette a létesítményt. Az egyes számlákban megjelölt esedékességtől számítva az alperes a vállalkozói díj fizetésével késedelembe esett, ezért a díj után a felperest
