Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)
45 Szegedi ítélőtábla Gf. I. 30 411/2006/3. mennyiségét és ellenértékét, így ilyennek minősül a fűtésrendszer engedélyes tervtől eltérő kivitelezése, a hűtési rendszer átalakítása, a telefonközpont szerelése, a DEMÁSZ vágási szekrénnyel kapcsolatos utólagos megrendelői igények alapján végzett valamennyi munka. Ezek ellenértékét a szakértői vélemény alapján a bíróság 2 159 971 Ft-ban határozta meg. A beléptető rendszer hibájára alapított beszámítási kifogást elutasította figyelemmel arra, hogy a műszaki tartalom meghatározásánál a beléptető rendszer pontos típusát nem rögzítették, a szakértő nyilatkozata szerint pedig a megvalósult rendszer megfelelő, ezt a tényt a T-TECH Kft. megfelelőségi nyilatkozata is igazolta. A további munkák vonatkozásában a szerződések átalánydíjas jellegére figyelemmel a számlákban megjelölt vállalkozói díjak megfizetésére kötelezte az alperest, megállapítva, hogy a felperes a perbeli szakértői vélemény, de a csatolt műszaki átadás-átvételi jegyzőkönyvek tartalma szerint is e szerződéseket megfelelően teljesítette. A szerződések átalánydíjas jellegére hivatkozással mellőzte az alperes által felajánlott további bizonyítás lefolytatását. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben mindkét fél fellebbezéssel élt. A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása mellett az alperes marasztalásának 685 000 Ft-tal történő felemelését kérte, mely összeg után 2006. június 3. napjától igényelt késedelmi kamatot. A különbözeti vállalkozói díjára azért tartott igényt, mivel az alperes részére az elsőfokú eljárás során már nem a kiviteli tervet, hanem az ún. „D tervet" - vagyis a megvalósulási tervet - átadta, amely részletesen tartalmazza a megvalósult elektromos kivitelezést. Az alperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperessel átalánydíjas szerződéseket kötött, ugyanakkor az elmaradt munkák miatt indokolt lett volna valamennyi helyszínen a teljes megvalósult munka tételes felmérése. A Bolyai utcai építkezésnél egybe kellett volna vetni az árajánlatot a megvalósulási rajzzal, és a mennyiségi eltéréseket a javára kellett volna értékelni. Álláspontja szerint a felperes semmilyen pótmunkát nem végzett, elektromos terv hiányában a teljesített munkákat nem is lehet mihez viszonyítani. Állította, nem történt olyan jellegű tervmódosítás, amely az elektromos szerelés eredeti igényét megváltoztatta volna. Mivel az árajánlatban nem szereplő munkákat a felperes maga is többletmunkaként értékelte, tévesnek tartotta a szakértő és az elsőfokú bíróság pótmunka végzésével kapcsolatos álláspontját. A beléptető rendszer hibájára alapított beszámítási kifogását fenntartotta. Utalt arra is, hogy a felperes megvalósulási tervet csak a per során adta át részére, azonban ez is hiányos, mert a dokumentáció műszaki leírása nem készült el. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy a felperes a per időtartama alatt 2006. június 2-án átadta az alperesnek a Szeged, Bolyai u. 20. szám alatt végzett munkák komplett megvalósulási tervét (ún. D terv). A felperes fellebbezése megalapozott, az alperes fellebbezése alaptalan. A Szeged, Bolyai u. 20. szám alatt végzett munkákra megkötött vállalkozási szerződés 4. pontja rögzítette, hogy „a megrendelő a megrendelt munkához kiviteli tervet nem szolgáltat, az a vállalkozó feladata". Az alperes a kiviteli terv „teljesítése" hiánya miatt gyakorolta visszatartási jogát, az erre eső díjrészletet nem egyenlítette ki.