Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

33 Bevezetés az építési vállalkozási szerződések joggyakorlatához niük. A kötelező alkalmassági idő nem azonos az avulási idővel, a dolog szakmailag elvárható élettartamával. Kizárólag jogi fogalomról van szó, amely azt az időtartamot jelenti, amikor az általános háromévi jogvesztő határidőt meghaladóan is a dolog hibája miatt kifejezetten szavatossági jogokat lehet gyakorolni. Az épületszerkezetek műszaki élettartama a kötelező alkalmassági időnél valójában jóval hosszabb, így a kötelező alkalmassági időn kívül bekövetkező későbbi meghibásodások is jogi következményeket (például kártérítés) válthatnak ki. c) Az építési jogvitában a bizonyított hibás teljesítéshez különböző jogkövetkezmények kapcsolódnak, így a kellékszavatosság, a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése, továbbá a kötelező vagy önként felvállalt jótállás. A jogkövetkezmények ahhoz igazodnak, hogy a hiba a jogosultnak milyen természetű vagyoni hátrányt okozott. Mindenekelőtt a hiba valamilyen módon a szolgáltatás, az építmény értékét csökkenti, használhatóságát korlátozza, hátrányosan érinti esztétikai megjelenését (a szolgáltatás hibájában álló, ún. tapadó károk). A vagyoni érdeksérelem közvetett - ún. következménykár -, amikor az építmény fogyatékosságai következtében sérülhet az emberi élet, egészség, testi épség (személyi károk), vagy károsodhatnak a jogosult más vagyontárgyai (dologi károk). A hibával okozati összefüggésben keletkezhetnek elmaradt haszon jellegű károk és vagyoni érdeksérelmet okoznak a hibás teljesítés következményeinek elhárítása, enyhítése érdekében felmerült észszerű kiadások (költségek) is. A hibás teljesítés jogkövetkezményei a vagyoni érdeksérelem különböző formáihoz kapcsolódnak. - A szavatosság a hibás teljesítésnek az egyik, bár kiemelten fontos jogkövetkezménye, amely az építmény hibájában megvalósuló, értékcsökkenést eredményező teljesítési érdeksérelem (ún. tapadó károk) orvoslására szolgál. A szavatossági jogokat illetően a módosított Ptk. „kétlépcsős" rendszere egyértelmű prioritást ad a természetbeli teljesítést biztosító szavatossági jogoknak - a kijavításnak és a kicserélésnek, vállalkozási szerződés tekintetében a munka részben vagy egészben történő újbóli elvégzésének. A törvényi szabályozás szerint a díj leszállítás mögöttes, feltételtől függő szavatossági igénnyé vált, amelyben kifejezésre jut, hogy a szavatosság elsősorban a hiba természetbeli és nem a pénzbeli orvoslására szolgáló jogintézmény. A szavatosságnak lényegében az a szerepe, hogy a szolgáltatott építmény hibájában álló kárt a hibásan teljesítő vállalkozó kimentésétől függetlenül természetben reparálja. A szavatossági igények a Ptk.-ban előírt, viszonylag bonyolultan megfogalmazott határidőkön belül érvényesíthetők: a szavatossági jog főszabályként a teljesítéstől (műszaki átadás-átvételtől) számított hat hónapos elévülési határidőn belül gyakorolható, ha azonban a jogérvényesítés akadályba ütközik (például a hiba nem felismerhető), az elévülés nyugvásának szabályai szerint az igény a menthető ok megszűnésétől számított három hónapi, a joggyakorlat szerint most már jogvesztő határidőn belül terjeszthető elő. Az objektív jogvesztő határidő a teljesítéstől számított három év, a külön jogszabályban meghatározott épületszerkezetek esetén pedig az ennél hosszabb öt- vagy tízévi kötelező alkalmassági idő. - A kártérítés a hibás teljesítés esetén a vagyoni érdeksérelem pénzbeli reparációjára alkalmas. A kártérítés meghatározóan a következménykárokra vonatkozik, de kártérítési igény érvényesíthető a szolgáltatás, az építmény hibája miatt az ún. tapadó