Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 24 - amely tehát a megrendelő egyoldalú módosítása - a kivitelező ugyan köteles eleget tenni, ezért azonban a díj mindig megilleti. Apótmunka elrendelése ugyanakkor nem korlátok nélküli: a kivitelező változatlanul ugyanazon létesítményt köteles megvalósítani, bár módosult műszaki tartalommal, ugyanakkor külön megállapodás hiányában, beleegyezése nélkül - pótmunka címén - az eredetitől lényegesen eltérő, új munkaeredmény előállítására nem köteles. A pótmunka elrendelése a kivitelező munkavégzését aránytalanul nem teheti terhesebbé. A pótmunkák miatti költségnövekedés egyértelműen a megrendelőt terheli, a pótmunkák ellenértéke az átalányáron felül elszámolható. A többletmunka a pótmunkával szemben viszont nem új vagy módosult megrendelői igény, hanem a tervdokumentációban (tervrajz, műszaki leírás) már eredetileg is szereplő, de a vállalkozói díj költségvetési számítása során nem, vagy nem kellő mértékben előirányzott munkatételt jelent, amely így költségtöbblettel jár. Többletmunka esetén az eredetileg célul tűzött munkaeredmény nem változik meg, hanem a változatlan munkaeredmény az előzetesen becsülthöz képest csak többlet költségvonzattal valósítható meg. Oka rendszerint az, hogy a vállalkozó előzetesen nem mérte fel kellően a szükséges munkák terjedelmét, illetőleg költségkihatásának nagyságrendjét, ezért a kivitelezés menetében derül ki, hogy az előirányzotthoz képest többletköltségei merülnek fel. A munka „többlet" jellege valójában vitatható: ha a tervdokumentáció tartalmából (tervrajz, műszaki leírás vagy a mellékletek) adott mennyiségű munka elvégzése következik, akkor a tervdokumentációban szereplő munkák felmerülésével a kivitelezőnek a szerződés megkötésekor kellő gondosság mellett számítania kellett. Ha a tervdokumentációban szereplő munkatételeket a saját költségvetési kiírása során nem, vagy nem megfelelő mértékben „árazza be", ez szerződéskötési gondatlanságnak minősül, többletmunkájának szubjektív oka van. Az átalánydíjon kötött kivitelezési szerződés jellegzetessége, hogy a vállalkozó a többletmunkák ellenértékére utóbb sem tarthat igényt, az esetleg felmerülő többletmunkák kockázatát magára vállalja, ennek fedezetét rendszerint megfelelő tartalékkal kalkulálja (BH 2004/6/294. számú jogeset). A költségnövekedés harmadik oka lehet az ún. műszaki szükségességből felmerülő munkák elvégzése. E tételeket a tervdokumentáció ugyan nem tartalmazza, de nem azért, mert a terv hibás vagy fogyatékos, vagy mert a kivitelező a terv megvizsgálásakor nem volt kellően gondos, hanem azért, mert a munka természete folytán e tételeket előre látni nem lehetett (például régi épületek felújítási munkáinál takart szerkezetek). Az előre nem látható, objektív okból felmerülő többletmunkák elvégzése mégsem jelent eltérő munkaeredményt, hanem a műszakilag szükséges, utóbb felmerült munkák nélkül a létesítmény, a munkaeredmény rendeltetésszerűen nem használható. Az így felmerülő többletköltségek viselése nem felelősségi, hanem kockázati kérdés: a felek éppen azért állapodnak meg egy összegű átalánydíjban, hogy a munka elkészülte után tételesen a többletköltségeket - a pótmunkáktól eltekintve - ne kelljen tételesen felmérni. A műszaki szükségességből felmerülő többletköltségek kockázatát a kivitelező - ésszerű határok között - magára vállalja, ezért azokat általában a megrendelőre nem háríthatja. Átalányár esetén a számlázott vállalkozói díj - a szerződés módosításának minősülő pótmunkáktól eltekintve - a szerződésben kikötött vállalkozói díjjal egyezik